Játékos

Ma zöld a föld, ma kék az ég, ma lélek
ül a háztetőn, ma játszanék is.
A hinta régi, ócska már, de mégis
röpül, magasba száll s megáll, ha félek.

A ringatás, akár a dal, vigasztal,
ha fájna, hogy kopott ruhámat hordom.
De nem tudom levetni már, a sorsom.
Beérem én a ringató vigasszal.

A rozsdamarta lánc szakadni látszik.
Vigyázni kell a kétes álmainkkal.
A vágy ezer darabra törne széjjel,

ha képzetünk a délibábbal játszik.
A móka véget ér, ledől a színfal,
s a nap simít sugáros ujjhegyével.