Pátoszt hiába szólsz ember!
Ugyan az ég, meg nem hallja
Letérdeltél egyszer
Voltál világnak alja,
Imád már nem fegyver,
S hited senki sem vallja
Elhullt honod rabja lettél
Tetteidnek fattya
Utódod öklétől vesztél
Midőn lettél romlásnak anyja
Barbár világod élére keltél,
Reád hullt meggyötört hantja
Ananké keblébe estél
S a vad herderi jóslat
Utolérte néped
Múltad elhajózhat
Ugyan, nem születhet véred
Sem ki mesélne rólad
5 hozzászólás
Kedves Brigitta!
"Por és árnyék vagyunk"
Nagyon tetszett fájóan csengö
jóslatod!
Szeretettel gratulálok:sailor
Szép napot!
Kedves Sailor!
Köszönöm, hogy olvastad a versem!
Horatius gondolata elindított bennem egy képet.. és így született meg a vers.
Szeretettel: Brigi
Kedves Sailor!
Köszönöm, hogy olvastad a versem!
Horatius gondolata elindított bennem egy képet.. és így született meg a vers.
Szeretettel: Brigi
Nekem is tetszik!Jó ötlet volt a beépített mondat.
Gratulálok hozzá!
Üdv:Pityu
Kedves Pityu!
örülök, hogy olvastad a versem és, hogy tetszett neked !
Üdv: Brigitta