fúj azóta szüntelen
hogy a kapu halkan zárult
s te kiűzettél velem.
Azóta térünk útról útra,
vágyva mindig a mást,
s megtalálva néha egymást
sem nyugszik meg szívünk.
Talán a csúcsról
látjuk majd a Kertet,
és leülve megérkezünk.
Így járunk ősi illatokkal telve,
kapaszkodunk, csak
kapaszkodunk egyre.
Látszik még a fény
valahol messze…
Ahogy antik hősök
hideg márványteste
fölé von átkos,
hamis glóriát,
úgy mételyez.
Gyötrő mérgével itatja át
lelkünk a villásnyelvű,
Éva-arcú élet…
Bár hallja még
az utolsó éliát
– szerelmek
kaleidoszkópján át -,
saját tekintetét
kutatja még a lélek,
s ha megtalálta,
már csak halni vágy.
18 hozzászólás
Hosszú az út, és a lélek megy tovább, csak a test mely' a szívárvány hídon át, éri el fény-kapuját…DE mondom az az út hosszú, és addig ezer kavics a lábunk alá simul, és újra és újra fénylángjában perzsel a hold, míg lezuhan az utolsó hullócsillag az éjt takaró bársony égboltról…
Ehh, András…sok-sok gondolatot indítottál el bennem:)
Köszönöm!
Én köszönöm Lumen:)
Szia Szers!
Nagyon meglepett az új hangulatú,és ugyanolyan hatású érezhető versed.
Elbűvökőez az új eszköztár.
Szeretettel: marica
Szia Marica:)
Köszönöm, hogy elolvastad, és jólesik amit írtál.
Szeretettel: Szers
Ilyen ez a huncut lélek:)
Írtóra tetszik a versed, dallamos, szinte a szél szárnyán fut, élmény olvasni:) Gratulálok András!:)
Bizony ilyen a huncut!
Köszi kedves sleepwell:)
Nagyon szép. Nekem főleg a "szerelmek kaleidoszkópja" tetszett. 🙂
Gratulálok: Miléna
Kedves Miléna, köszi. Örülök, hogy tetszett:)
Rendkívül szép ez a vers. Igen, mióta a Paradicsomból kiűzettünk, csupa keresés az életünk. S hiszem, hogy megtaláljuk, amit annyira keresünk.
Kedves Colhicum!
Valóban csupa keresés…és jó lenne a végén
megtalálni majd azt a keskeny ösvényt.
Köszönöm a véleményedet.
Üdv: András
Kedves András!
Ez a versed nem szép. Ez gyönyörű!!!!!!
Nekem, – aki a szívével gondolkodik, s mindent mély érzésekkel él át, még egy verset is – könnyet csalt a szemembe.
Csak gratulálni tudok. Mélyen megérintett a műved! Köszönöm!
Üdv.:
hamupipő
Kedves Hamupipő!
Köszönöm megtisztelő szavaidat.
Örülök, hogy tetszett.
Üdv.: András
Szia!
Gyönyörű vers. Benne van minden; megtalálás, elveszítés, keresés, …az újra megtalálás reménye…boldogsága, bánata, küzdelme…
…értem, hogyha "ha megtalálta, már csak halni vágy." …de miért halni? Pont akkor? Akkor ne halj meg, hanem élj…nagyon sokáig, boldogan… Jó?
Amúgy pedig öszintén gratulálok!
Gy.
Szia Kedves Gyömbér!:)
Köszönöm, hogy elolvastad.
Írtam egyszer az egyik versemben, hogy újra virágoznak a Paradicsom fái.
Igen sok mély gondolat lapul a sorok között, fantasztikusan ábrázolsz megint, szeretettel gratulálok.
d.p.
Köszi dinipapa, jólesnek szavaid….
Az ember (én) olvassa versedet. Újra és újra olvasni vágy De egymás után ötször-hatszor elolvasni, csak ilyen szép és jó verset lehet.Gratulálok.
ölellek
Kedves anolisz, köszönöm megtisztelő szavaidat