emléked
lüktetőn
vágyom
karodban
elveszik
álmom
ajkadon
rezdülök
ívben
szemedben
elmerül
szívem
hangodban
karcolat
lelkem
bőrödből
lélegzik
testem
arcodban
olvadó
mámor
hiányod
szívemen
táncol
szerelmed
éltető
mélység
szerelmem
végtelen
féltés
5 hozzászólás
Jó, nagyon jó a címe! Persze a vers is, és a címhez méltóan ritmus is van benne!
Hanga
Kedves Helen Bereg!
Nagyon nagyon tetszik az írásod!
Csak annyit írok, hogy köszönöm,hogy olvashattalak!
Nagyon jó volt!
Szeretettel,
Zsolt
Húúúú! Belepirultam. A kísérletező kedvem, hogy minél mélyebben adjam át azt az érzést, amely bennem él. Köszönöm a hozzászólásotokat. Sajnos nagyon kevés az időm mostanság, hogy többet foglalkozzam a versekkel. Ica
Óh, kérlek, mondd meg nekem végre, hogy ezt formát nevezik HAIKU-nak?
Mert akkor, de csak akkor elfogadom.
A különleges, rövid-háromsoros szakaszolásod nagyon tetszett, soraid összecsengenek.
De amit eddig HAIKU-nak becézettként (írásokat) olvastam, azoknak se füle, se farka.
Nem is értettem az egészet – eddig.
De lehet így is, ahogyan Te tetted.
Kedves Kata! A szigorú HAIKU szabálya más. Ha jól tudom 5+7+5. Az erdeti témája a természet, az évszkok voltak. A mai haikuk már eltérnek a szabályoktól, ahogy manapság a szabadverselés az elfogadottabb. Ez a vers egy ritmusversnek akart lenni, mint mikor leülünk, és szinte magunk elé kántáljuk a vágyó szavakat, hogy ne fájjon annyira ott belül valami. Nagyon örülök, hogy olvastad a verseimet. Nem írtam ugyan eddig véleményt, de olvastam a műveidet itt, a digikönyvben és jártam az IR-es lapodon is. Szeretettel Ica