Kedves George Sand

Kedves George Sand.
elegancia.. a tánc! Ismétlem a test nem eszköz, ismétli tökéletes formáját a művész, a nagyság és tér keresési területén
nem elvesztegetett energia ha már nem akarsz visszanézni egy olyan történetbe amelyben rád hasonlít átélt örömöd,
mindig csak rád hasonlít még akkor is ha másra néznél, csak a te belülről érkező örömöd találod,
sok hasonló történetben szívhez közel a tiéd, mintha te lennél a valóságban is azon a helyen ahol bánat és öröm jár, amiért még nem fog megváltozni a világ,
sem árnyai egyetlenegy örökségben, nem hiába adsz,
abból ami a hétköznapokon csak szivárog,
elérkezett a nagy pillanat és egyre gyorsabban mozogsz,
akkor is ha még addig senkinek sem volt szüksége rád,
hiába forró a szíved, a kinyilatkozás oly igaz
hogy még a gondatlanság pillanatában is veled marad mindig valaki,
ez a hozzáállás több mint környezet,
több tért keress saját magadból,, a te mindenből hiányod,
mikor csak te vagy, azon a helyen ahol csak te lehetsz,
nem személyes ügy a sohasem más által is átélt hasonló a jelenet, és emlékbe járás,
vélemény a megszakadt és újból találkozó kontúrról, táncolj..
rugalmas és kecses egyértelmű rejtély az amit felkínálsz
mert te sohasem kérdezel vissza, magától jön abban a pillanatban amelyben jelen vagy és mikor már senki sem tudna visszafogni, mond.. csak örömet akartam adni, tőled telhetően, a legtöbb lehetőségekkel, üres oldallapon, amely nem rád vár.
az emlékek, a jelenlegi szint már nem keveri össze a dolgokat, csak a média, lámpák világítják ugyanazt az utat amelyen teljesíteni kell, minden kereszteződésben válasz. András Szabó.