Mint vadat űztök, szavak, mondatok
Bújok a gaz alatt, sérülten, haggyatok
Hallgatok, riadtan, a lelkemet kiadtam
Nektek, értetek,
S nézzétek, most lélek nélkül vétkezek
S kedves pajtások
Ki most nekem sírt ástok,
Nem kell még temetni
Fogtok majd ti is bűnötökért felelni
Nem előttem, nem nálam
Én csak halkan, magamban
Szomorúan mondom
Ha nem szerettek
Ne legyetek velem ha kellek
S utánna mint szélvihar mentek
Mert tudod a vihar romba dönt
Engem, s most miattatok,
Ismét könnyes a szemem.
6 hozzászólás
Kedves Londonman!
Az eleje tényleg olyan, mint egy vadat űznél, vagyis, mintha Te lennél a vad.
Hát nem csodás, milyen gyönyörű versek tudnak születni, ha az emberek igazságtalanok egy művésszel?! Pokol és menny egyszerre.
Gratulálok!
Húú! Ez nekem is nagyon tetszik!!!
Köszönöm hogy olvashattam 🙂
Janka
Köszönöm szépen dícsérő szavatok.
Hú, nem semmi egy üteme és rímelése van ennek a versnek! Nagyon tetszik, de jobb napokat kívánok neked! 🙂
Kreeteeka
Nagyon szép "íve" van a versednek! Tetszik, gratula!
Szép érzéseket keltett a versed, jó…olvasni is jó…érteni is.))
Üdvi:d.p.