Olvadás, ahogy nyújtod kezed felém,
s én nézek csak rád, mintha érteném,
látni vélem, ahogy fémbe ömölnek
veretes szavaid, zuhognak, esnek
rám, mint az eső, mint a nyáréji villám
egyre vadabban forog, csapkod és fáj,
s mintha már térkép se volna ez a táj,
csak az emlékekben létezik immár.
Arra jó ez a tél, hogy lefagyasszon,
s letördeljen minden fölös jégcsapot,
csak az maradjon mi, mint a kő kemény,
mert kevés a kőből faragott legény…
Hozd majd el jeges lelkemhez, szívemhez
a nárciszillatú szellősereget,
mutasd meg majd újra a hóvirágot,
s nézz mélyen a szemembe, hogy tudjam: látok.
6 hozzászólás
A Tél konzervál, a Tavasz, olvadást hoz. "Ezt néked magyarázzam".
Andrásos vers, kitalálnám ezer közül, na száz közül:-)) Jóóó!!!
Szeretettel:Selanne
köszönöm, kedves Selanne:)
Kedves András!
Nehéz szavakat találnom… Nagyon szép.
Gratulálok és kívánok Neked nagyon szép karácsonyt, Judit
köszönöm, kedves Judit
Boldog ünnepeket Neked is!
Szia András! 🙂
Dühösnek és keménynek tűnik a cím, de vajpuha, ami utána következik.
Bármennyire csapkodnak közben a villámok, akárhogy morgolódsz, a végén mégis a szelíd András bújik elő a sorok közül, aki bárkit megnyer verseivel. Engem is. 🙂
Nagyon tetszik! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves András!
Igenm ma már nem a természet szelektírozza ki az emberiséget, mert az orvostudomány már annyira haladt, hogy már több betegséget ís gyógyitanak, mint amennyi létezik. Ez pedig oda vezetett, hogy a régi közmondés sem stimmel ma már egéssze, amelyik azt mondja: Egésséget nem lehet pénzért venni. Az orvostudomány bebizonyitotta, ez ma már csak a szegény emberre vonatkozik. A gazdagok ma már bizonyos esetben, még egy új életet is tudnak venni. Ha van elégpénzük.
Tetszett amit írtál, és ahogy írtad
üdv Tóni