Képtelen képek az arcom előtt,
firkált falakkal szemben állok.
Hiába kaparom körmeimmel
a körém rajzolt, torz világot.
Magadra maradtál, vén vajákos?
Vinnyogva vársz simuló kézre?
Öledbe fúródik majd a vágy, de
köröd zárva. Vedd végre észre!
Ez nagyon kemény vers. Leírtam a szót, mert ez volt az első benyomásom. Kemény vers, egy kemény témáról. Azon kívül nagyszerű vers, remek sorokkal, képekkel. De a magány, és a magány érzete, csapdája, kegyetlen ragadozó volta szinte gránitszerűen zuhan az olvasóra.
Mégis fontos és építő vers – noha maga a magány romboló -, mert sokaknak már az is csöppnyi gyógyír, ha átélik, hogyan tudja valaki megfogalmazni, kifejezni az ő saját problémájukat. Az ember általában – egyre gyakrabban gondolom így – egy ponton túl minden versben önmagát keresi. S ha valamelyikben magára talál (ebbe esetleg bele sem gondolva persze), az némi megnyugvást ad.
Valóban úgy van, ha valaki ráismer egy versben saját örömére, bánatára, egyfajta közösséget vállal az íróval. Már nincs egyedül. De mi a helyzet a vers írójával? " De énnékem pénzt hoz fájdalmas énekem…" /J.A./ Az én esetemben a pénzt az elismerő szavakkal lehet behelyettesíteni, amit tőled kaptam a versemért. És nekem ez minden pénznél többet ér.
Üdv: Kati
Szóval fest vagy rajzol az úr…
Örülj neki, toleráld!
Az is művészet, s ahogy te
hatsz rá, hathat ő is rád!
Próbáld meglátni a szépet
abban, amit alkotott…
ha pedig nincs benne ilyen,
legalább próbálkozott.
Lehet persze: félreértem
szimbolikus versedet,
és az Élet játszmáiról
regélsz. Könnyen meglehet.
Dráma lehet a háttérben,
családi tragédia,
amit gyakran szenved sajnos
el ember lánya, fia.
A rosszban is leld meg a jót!
Kezdődik egy új korszak,
télen is tavaszt kereső
gazdag élet-időszak.
A magány, miről itt írnak,
könnyen lehet: nem Tiéd,
hanem azé, ki egy költőt
otthagyott a semmiért.
Nagyon köszönöm a versbe szedett értelmezésed. Valóban játszma volt, elég kegyetlen. Az utolsó két sor pedig szinte telitalálat. Máris jobb, megnevettettél /kicsit/.
Azt gondolom, hogy a keménységének túl benne van az ellehetetlenülés ígérete is, mint pallos csak egy hajszálon függ, vajon észre veszi- e a “ vén vajákos” .
Gratulálok a versedhez!
8 hozzászólás
Kedves Kati!
Ez nagyon kemény vers. Leírtam a szót, mert ez volt az első benyomásom. Kemény vers, egy kemény témáról. Azon kívül nagyszerű vers, remek sorokkal, képekkel. De a magány, és a magány érzete, csapdája, kegyetlen ragadozó volta szinte gránitszerűen zuhan az olvasóra.
Mégis fontos és építő vers – noha maga a magány romboló -, mert sokaknak már az is csöppnyi gyógyír, ha átélik, hogyan tudja valaki megfogalmazni, kifejezni az ő saját problémájukat. Az ember általában – egyre gyakrabban gondolom így – egy ponton túl minden versben önmagát keresi. S ha valamelyikben magára talál (ebbe esetleg bele sem gondolva persze), az némi megnyugvást ad.
Üdv: Laca
Kedves Laca!
Valóban úgy van, ha valaki ráismer egy versben saját örömére, bánatára, egyfajta közösséget vállal az íróval. Már nincs egyedül. De mi a helyzet a vers írójával? " De énnékem pénzt hoz fájdalmas énekem…" /J.A./ Az én esetemben a pénzt az elismerő szavakkal lehet behelyettesíteni, amit tőled kaptam a versemért. És nekem ez minden pénznél többet ér.
Üdv: Kati
Kedves Kati!
Elgondolkodtató a soraid mögött megbújó magány és az a leplezetlen torz világ ami körül vesz … akár minnyájunkat.
Szeretettel gratulálok: Ica
Kedves Ica!
Köszönöm, hogy elolvastad a verset. Néha nagyon tud fájni a meg nem értettségből adódó magány.
Üdv: Kati
Szóval fest vagy rajzol az úr…
Örülj neki, toleráld!
Az is művészet, s ahogy te
hatsz rá, hathat ő is rád!
Próbáld meglátni a szépet
abban, amit alkotott…
ha pedig nincs benne ilyen,
legalább próbálkozott.
Lehet persze: félreértem
szimbolikus versedet,
és az Élet játszmáiról
regélsz. Könnyen meglehet.
Dráma lehet a háttérben,
családi tragédia,
amit gyakran szenved sajnos
el ember lánya, fia.
A rosszban is leld meg a jót!
Kezdődik egy új korszak,
télen is tavaszt kereső
gazdag élet-időszak.
A magány, miről itt írnak,
könnyen lehet: nem Tiéd,
hanem azé, ki egy költőt
otthagyott a semmiért.
Kedves Etelvaria!
Nagyon köszönöm a versbe szedett értelmezésed. Valóban játszma volt, elég kegyetlen. Az utolsó két sor pedig szinte telitalálat. Máris jobb, megnevettettél /kicsit/.
Üdv: Kati
Azt gondolom, hogy a keménységének túl benne van az ellehetetlenülés ígérete is, mint pallos csak egy hajszálon függ, vajon észre veszi- e a “ vén vajákos” .
Gratulálok a versedhez!
Köszönöm Edit. Észrevette.
Üdv: Kati