Ha beszélni tudnék,
mit mondhatnék?
Ha szólna szám,
meghallanád?
Ha mennék feléd,
elém jönnél?
S ha sírnék,
bút arcomról
eloszlatnád?
Ha beteg lennék,
gyógyítanál?
Bánatban, örömben
mellém állnál?
Kérdések százait
tenném fel neked,
válaszod remélve
nézek szemedbe.
Te vissza néznél rám,
oly lágyan s némán…
Mert mit ér a szó,
mit ér a tett?
Csak érezés,
ami éltet téged,
s veled engemet.
Maradj ilyennek,
mert így szeretlek.
6 hozzászólás
Kedves Elizavetta!
Ez a versed is csupa érzelem és szeretet árad belőle. S ami nem mellékes, szép magyarsággal, magyar mondatokba foglalod a gondolataidat.
Érdemes írnod, mivel jó elolvasni az alkotásaidat.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata
Köszönöm nagyon kedves szavaid. Mindig örülök, ha nálamnál jobb írok véleményezik az írásomat. Sokat lehet belőle tanulni.
Szeretettel Eliza
Kedves Elizavetta!
Ha a feltett kérdéseidre igennel felel,
ne habozz, mert akkor szeret…:):):)
Mert Te hiába vagy oda érte, ha egyoldalú a dolog…
Mi nők meg is érezzük, ha szeretnek bennünket, ugye?:):):)
Puszi: Lyza
Kedves Lyza
Ez sajnos már elmúlt, de a szívben még pislákol tovább,várva a gyújtólángot.
Köszönettel hogy olvastál.
Szeretettel Elizavetta
Ez jól sikerült, érezhetően nagyon mélyről jön!
Írj nekünk bátran!
szeretettel:ruca
Kedves ruca
Köszönöm kedves szavaid, nagyon jól estek.
Szeretettel elizavetta