Torkosság, álmok, lustaság párnája
lelkünk dicsfényét kioltotta nekünk,
szokások prédája lett ember nemünk,
jó útról terelt kapzsiság lármája;
Ha minden csillagnak kihunyt lámpája,
szív nemességére ki nyitja szemünk,
élet csodáival miként telhetünk?
Lettünk Parnasszus versváró árvája.
Mirtusz Vénusztól, s babér Apollótól
hagyjatok! Tudás, meztelen koldus vagy!
– mondják rabjai pénz átkos fényének.
Bölcsesség útján magány van, nagyon nagy:
mégsem csüggedek, hisz mindenért pótol
küldetésem, csak el ne hagyj, Szentlélek!
Eredetileg így:
La gola e ’l somno et l’otïose piume
ànno del mondo ogni vertú sbandita,
ond’è dal corso suo quasi smarrita
nostra natura vinta dal costume;
et è sí spento ogni benigno lume
del ciel, per cui s’informa humana vita,
che per cosa mirabile s’addita
chi vòl far d’Elicona nascer fiume.
Qual vaghezza di lauro, qual di mirto?
Povera et nuda vai philosophia,
dice la turba al vil guadagno intesa.
Pochi compagni avrai per l’altra via:
tanto ti prego piú, gentile spirto,
non lassar la magnanima tua impresa.