Te lettél kertem rózsája,
Életem egyetlen múzsája.
Te hoztál fényt életembe,
S lett szívem rabod örökre.
Szemed, mint Nap az égen
Fényességet hoz az éjjre.
Mosolyod, akár a nyári eső,
Meleg, s mégis oly üdítő.
Könnyed lesz az őszi eső.
Hűvös lesz, ha egyszer eljő.
Bánatod lesz a tél kezdete,
S hóval lesz e táj befedve.
Új tavasz nyílik szívemben,
Ha öröm csillog szemedben.
Te lettél nekem oly kedves,
Kiért szívem oly nagyon repes!
2 hozzászólás
Kedves Snowman!
Szép ki szerelmes vallomást írtál!
barátsággal Panka!
nagyon lágy, dallamos, és szerelmes:)