Tán tél után rögtön jő’ a nyár?
Hol marad a madárszó, a rügy pattanó zenéje?
hol késlekedik a virágzó mező, szelencéje?
Hol van a selymes fű, mely fogad a réten?
Mi ez a sok eső, hó a téli szélben?
Esik és fúj, tombol a jeges szél,
mostohán bánik velünk a tavaszi tél.
Tréfál velünk a természet, vagy tanítani akar?
Tán figyelmeztetés, hogy az ember túl sokat akar?
Hová lett a melengető márciusi napsugár?
Hol van a kora tavaszi selymes nyár?
Tűnj el hideg, egyetlen porcikám se’ kíván,
A tavasz kell, hogy az erdőben járván
érezzem a tavasz, simogató szelét,
mely minden lépésnél felém nyújtja kezét.
A tavasz még várat magára,
de telet űzi már, messze a határba
S jön majd madárdal, ékes, szépen szóló
rügy fakad, s virág nyílik, s nem károg a holló.
3 hozzászólás
Minden sejtünk tavaszt kíván, de csak késlekedik. Szépen megfogalmaztad a vágyat iránta. Gratulálok!
Szeretettel:Magdi
Nagyon szép lenne,ha itt lenne!
Szebbnél szebb képeket festettél róla!
Gratulálok:sailor
Valóban nagyon várjuk már mindannyian a tavaszt, örülök, hogy megoszthattam veletek!:))