Egy valós álomkép szülte gondolatok
Amikor ébredek, csak hozzád rohanok.
Te alkotsz nekem örökké maradandót
Hallom léted, mint ködön át harangszót
Nem gondoltam, hogy együtt éljük életünk,
Most már tudom, hogy egymás nélkül szétesünk
Kettőnk élete már egy sínpályát követ
Ha nem így lenne, Te megmozgatsz minden követ
Akkor mikor összegyürted szívemet
Tőled cserébe megkaptam szerelmed
Nem férhet hozzá rontó-bontó kétség
A boldogség madara akkor is a kékség
2 hozzászólás
Szép és gördülékeny! Tetszenek a rímeid, képes vagy túlzás nélkül leírni amit látsz. Még írj, sok ilyet.
Üdv: A.
Szia!
Köszönöm, hogy olvastál. A hozzászólásod jól esik. Elnézésed kérem, hogy csak
most válaszolok, de sajnos gép problémánk volt/van, igy nehezen jutunk gép elé.
Remélem mostmár megoldódik a gondom. Amit leírok,az belülről jön, s ezért úgy gondolom, bátran papírra vethetem. Örülök, hogy tetszenek verseim. Neked is sok ihletgazdag órát kívánok.
Üdv. bűvölet.