Barna, jóságos szeme
Biztatóan nézett,
Szeme sarkában
Pici remény fénylett.
Láttam ezt a fényt,
Mert akartam látni.
Ne szóljatok semmit!
Így tett volna bárki.
Kellett ez a fény,
Mindkettőnknek kellett,
Könnyebb volt kibírni,
Könnyebb volt az élet.
Nem akartam tudni,
Pedig tudtam már,
Hogy kint ólálkodik
A könyörtelen halál.
Nem akartam tudni,
Hittem a csodában.
Hátha megtörténik!
De hiába vártam.
Nem történt itt csoda,
Hisz csodák nincsenek,
De hinni kell benne,
Mert így kicsit könnyebb.
Ma is úgy érzem,
Hogy kudarcot vallottam,
Hiába hittem, és
Hiába harcoltam.
Édesanyám meghalt,
Örökre itt hagyott,
Maradt volna még,
De nem maradhatott.
Hogy mennie kellett,
Nem is az fájt neki,
Minket féltett, tudta,
Mi fogunk szenvedni.
Jól tudta, szenvedünk.
Hiánya fáj nagyon.
Patakzik a könnyem
Most is az arcomon.
Hogyan engedjem el?
Mondja meg valaki!
Ez egyedül nem megy.
Ki tud segíteni?
5 hozzászólás
Szia Mráz Irma Erzsébet!
Talán, vagy majdnem biztos a sorsszerűség, miszerint én olvashattam először versed. Le is taglóztál, mert belőlem is szólt. Minden apró részlet így zajlott a férjemmel, s mivel éppen évfordulója van a történéseknek, hát nem maradt a szemem szárazon.
A zárásban kérdések vannak. Talán költőiek, de én válaszolok: hét év után se tudtam elengedni. Nincs tanácsom, csak mély együttérzésem. Azért van az úgy, hogy másnál nem így működik. Remélem, egyedül is választ találsz kérdéseidre. Ha megteszed, nyert ügyed van.
Szeretettel: Kankalin
Szia Mráz Erzsébet Irma!
Talán, vagy majdnem biztos a sorsszerűség, miszerint én olvashattam először versed. Le is taglóztál, mert belőlem is szólt. Minden apró részlet így zajlott a férjemmel, s mivel éppen évfordulója van a történéseknek, hát nem maradt a szemem szárazon.
A zárásban kérdések vannak. Talán költőiek, de én válaszolok: hét év után se tudtam elengedni. Nincs tanácsom, csak mély együttérzésem. Azért van az úgy, hogy másnál nem így működik. Remélem, egyedül is választ találsz kérdéseidre. Ha megteszed, nyert ügyed van.
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Tudod, ott voltam mellette, láttam őt szenvedni, nagyon szenvedni, és nem tudtam segíteni neki, neki, aki megérdemelte volna, akinek szüksége lett volna rá, ahogy nekem is.
Köszönet minden szavadért.
Szeretettel: Erzsi
Nem fog tudni senki segíteni Kedves Erzsébet. Egy szeretett lény elvesztése iszonyatos, életünk végéig tartó fájdalommal jár. Nekem a testvéreim mentek el mind a hárman, 3 egymást követő éven belül. 7 éve a Húgom, 6 a bátyám, 5 a nővérem. Máig nem tudtam feldolgozni, most is folynak a könnyeim.
Próbálj megbékülni a visszafordíthatatlannal, mást nem tehetsz.
Szeretettel: Magdi
Kedves Magdi!
Köszönöm vigasztaló szavaidat.
Nekem édesapám, aki 82. éves és a testvéreim itt vannak, a gyerekeimmel és az unokámmal tartják bennem a "lelket", és együtt emlékezünk édesanyámra, a legjobb édesanyára.
Szeretettel: Erzsi