Ujjaim száraz,
göcsörtös faágak,
nem tudnak már
simogatni,
mindenbe beleakadnak,
reszelős a hangjuk,
mint az összefenődő,
ízelt bogárlábaké.
Lassan percegnek
a papírlapon,
időnként megállnak,
én ilyenkor eltűnődöm,
kiért is, miért is érdemes
aggódva tördelni a kezem?
9 hozzászólás
Kedves Kati!
Nagyon is értelek és egyezek az utolsó két sorral:
"kiért is, miért is érdemes
aggódva tördelni a kezem?"
Gratulálok!
Szeretettel:sailor
Szép napot!
Köszönöm sailor, hogy elolvastad.
Sokszor érzem, hogy felesleges törnie magát az embernek. Kinek van szüksége rá?
Szeretettel: Kati
Nagyon szomorú hangulatot áraszt a versed, kedves Kati. Eltűnődtem. Pedig kevés dologtól van annyi félnivalóm, mint a tűnődéstől. Ha a tűnődés csapdájába esek, félek, egy nagyon sötét veremben találom magam.
Kiért is, miért is…
Laca ⚘
Szia Laca!
Érdekes, én ezzel pont fordítva vagyok. Úgy érzem, a tűnődés ment meg a csapdáktól.
Örülök, hogy elolvastad.
Szeretettel: Kati
Kati, ez nagyon tetszik! Magyon-nagyon!
Gratula, szeretettel!
Ildikó
Köszönöm, Ildikó! Örülök, hogy tetszett.
Szeretettel: Kati
"Sokszor érzem, hogy felesleges törnie magát az embernek. Kinek van szüksége rá?"
…igen,néha ógy érzünk!
Szép napot:sailor
Szomorú és nagyon szép versedhez gratulálok!
Szeretettel,
üdvözlettel: Zsuzsa
Köszönöm, Zsuzsa, hogy elolvastad.
Szeretettel: Kati