Fácska lengett fújta szél,
Árnyékán még átnevettél.
Táncos lábad meg-megtorpant,
Szemünk fénye összevillant.
Vitt a ritmus egyre messzebb,
Hangod elhalt, az a legszebb.
Visszhangokban benne vélem,
Álmaimat vele élem.
Múlt hangjai lassan halnak,
Nem nevetnek már az ajkak,
Szétfolynak a kedves képek
Könnyben úsznak üres éjek.