keblemet feszítő angyalok.
Köröz bennem s fölöttem
meg nem nyugvó álmotok.
Lelkem kínját zsebkendőben
felisszák a harmatok.
Penge éles múlt, mi édes
alvadó vércseppek nyelvemből.
Gyöngyöző szenvedély,
mi játszik velem,
mégis jégvirág gyászolja leheletem.
Ha majd torzult hordóba
fonnyad testem,
koccints velem egyetlenem.
1 hozzászólás
Nagyon jók a képeid.
Tetszett.
Edit