Az én egem pasztell színű,
az én napom hunyorgó neon.
Lamella csíkok az ablakon,
fényeket szűrnek este ötig.
Az éjem is hol pasztell színű,
hol átláthatatlan fekete.
Óvatos redőny hull lefele,
ha hét után az alkony törik.
Az eget toronyházban látom,
éjszakám egy kockaház foglya.
Rab vagyok én is régtől fogva,
mértani idomokba zárva.
De néha nyírt fű – illat csap meg,
és ujjongó hangokat hallok.
Akkor mindent enyémnek vallok,
s elröppenek, mint a madárka.
14 hozzászólás
Hát igen, éppen ilyen…
Jól tálaltad, kedves Irén. 🙂
Köszönöm, Iduka. Egy időben volt részem benne.
Kedves Irén!
A cím kicsit félre vezetett engem, mert én a 70-es, 80-as években faluhelyen, tízezerszám épített sátortetős kockaházakra gondoltam. /Én is olyanban lakom! :)/
A vers meg inkább a toronyházakban lakók szemével íródott.
Én mindjárt módosítottam is magamban a címet Toronyházban-ra, és így már rendben volt a lelkem. 🙂
Egyszer majd az általam ismert vidéki kockaházak hangulatát is remélem megírod!
Judit
Jaj, Juditkám, az nem olyan jellegzetes…:))))
Hú, de szeretem ősszel a frissen nyírt fű illatát!
Szállj el kismadár, de mindig repülj vissdza!
Köszönöm, kedves Noémi. :)))))
Szabadon élni a legjobb.Talán ezt sugallta nekem a versed, amikben szépek a színek, jól láttat.
Szeretettel:Ági
Köszönöm, Ági. Ez az egyik mondanivaló, másik a városi ember bezártsága, szorongása, elvágyódása és a kitáguló lehetőségek okozta nagy lélegzetvétel…:)
Szép a vers kontrasztja, tetszik, ahogy a panelrabság jellemzőit sorolod. Érdekesen izgalmasan szőtted a rímképletet, a versed hullámzása szépen simul össze a tartalommal. Örömmel olvastalak.
aLéb
Köszönöm, drága Bélám.
Tetszett kedves Irén a vers mondanivalója.
A bezárt kockaház foglya is vágyik a szabadba.
Szeretettel gratulálok: Ica
Köszönöm szavaidat, kedves Ica!
Aki toronyház, vagy egyszerűen csak emelete ház lakója, biztosan vágyik a szabadba, mint én anno…
Kedves Irén!
Azt hiszem, mindenféle soklakásos, emeletes házakban lakók – úgy gondolom, valahogy hasonlóan gondolkodnak, a redőnyök, fogság-érzése, és a nyírt fű illata mindenhol ugyanolyan érzést kelt. Mert az a kis fűnyírás is belőlünk a ki a természetre kiált.
Érdekes és szép gondolatok, remek ölelkező rímek.
szeretettel olvastam: Kata
Köszönöm, kedves Katám.