Mondd, tán szomorú vagy ékes október?
Olyan lehangolt, mélabús a dalod!
Eszembe jut nyár szirma a cinóber,
ölelt, cirógatott, elűzte bajom,
fényét, árnyát követtem… szinte vakon.
Érzed? Nem jő még a csúf szél, az a bősz,
s úgy lenyűgöz a bársonyos, gyöngéd nap!
Zöld minden, pedig itt lesekszik az ősz,
avarszagú erdőn, mezőn bőség van,
dió- zápor hull, s burjánzó az étlap!
Ó, nézd! Lám, már ködfátyolba bújt az ősz,
úgy szerettem, ahogy vígan gomolygott!
Belekarolva jött a rőtvad, az őz,
táncra perdült rőt levéllel, somolygott,
tájra nézett meleg szívvel, s mosolygott…
4 hozzászólás
Kedves Zsuzsa!
“Zöld minden, pedig itt lesekszik az ősz,
avarszagú erdőn, mezőn bőség van,”
Reméljük,hogy még egy kis ideig zöld marad minden!
Nagyon szépek a hasonlataid és a képek!
Gratulálok:sailor
Legyen szép napod!
“Ó, nézd! Lám, már ködfátyolba bújt az ősz,
úgy szerettem, ahogy vígan gomolygott!”
Kedves Zsuzsa!
Tetszéssel és szeretettel olvastam szép őszi soraid.
Rita 🙂
Kedves sailor!
Tegnap jól lehült a levegő, kicsit fájt a váltás. Remélem, hogy idén még lesz egy kicsit részünk a vénasszonyok nyarából. 🙂
Szép napot kívánok:
Zsuzsa
Kedves Rita!
Köszönöm szépen kedves szavaid.
Szép napokat kívánok:
Zsuzsa