Zsongásban ég a város;
Tavasz tüze lobban,
Elrohanó villamos
Fényben úszó peronnal
Látszik a híd végéről,
Lobkoronák tetejéről s
Napsugaras levegőben
Mosolyra fakadó arcok
Egymáshoz ölelkeznek s
Forró festékes padon
Másról elfeledkezve,
Ajkukat csókkal hűtve,
Virágzásban esküsznek
Egymásnak kolibri-színű
Fürge röptű szerelmet.
3 hozzászólás
Kedves Kolibri!
Kedves, üde versed a tavaszt idézi számomra, mely hozza magával a szerelmet.
Tetszik.
Szeretettel:
A.S.N.
Kedves Hayal!
Az utolsó sor a legjobb. Szépen hangzik. Az egész vers tetszik.
Ági
Kedves Ágnes, nagyon köszönöm a véleményed, örülök, hogy tetszett a vers!:-) Olvass máskor is!
H.