Amikor megismertelek,
körhintába szálltam veled.
Forgott egyre sebesebben,
mégsem féltem, csak nevettem.
Karodba bújva bámultam
– szerelemtől félájultan –,
mint tűnik el minden lassan,
hogy csak arcodat láthassam.
Most, hogy kioltottad lángom,
magányomba visszavágyom.
Leugrom a körhintáról –
nincsen senki közel s távol.
Kábán állok, még szédülök,
az ég peremén leülök.
Eszmélve rácsodálkozom:
A világ biz’ nem is forog!
9 hozzászólás
Kedves Borostyán!
Versed elején a boldogságod tükrözik a szemünkbe, aztán "Most, hogy kioltottad lángom" éződik a csalódás, már nem a inta pörög, hanem Te szédülsz, s úgy érzed, nem a Föld, hanem csak a köhinta forog…
Bnnem ezt az érzést keltetted szomorú verseddel.
Szeretettel: Kata
Kedves Borostyán!
Most akkor már elöre is azt remélem, hogy ismét a barátnődröl írsz, nem saját magadrol. mert a vers szép, ha a leirottakat nem saját magunknal kell átélni. Remélem, hogy az egésségeddel ismét minden rendben van, és a jövőben többet tudunk olvasni tőled. Ha nem is a körhintán, de az élet forget bennünket tovább.
üdv Toni
Kedves Borostyán!
A kábaság elmulik, s majd idővel rendesen látunk, de az élet megy tovább. Kinek körhintán, kinek csak állva a földön, kinek szárnyalva a levegőben, – mint szabad madár, – s van kinek csak a szédülés, a fájdalom az osztályrésze.
Szép a versed kedves Borostyán! Gratulálok!
Üdv:
Hamupipő
Szia!
Jó hasonlat a szerelem, mint körhinta, amitől elkábulunk. Bár ha elmúlik, a világ nem forog, de édes íze a szeretetben tovább él.
Szeretettel: Rozália
Köszönöm, hogy olvastátok. Úgy látom, megértettétek, miről szól a vers, mit akartam vele kifejezni és ennek nagyon örülök:) Talán mindenki járt már hasonló cipőben, van, aki nem is egyszer, de ilyen az élet:)
Üdv: Borostyán
De forog,csak az a jó ha nem érzékeljük
🙂 Tetszett, Borostyán!
aLéb
Kedves Zarzwieczky!
Igazad lehet… csak az ember a mindenkori lelkiállapotának megfelelően másképp érzékeli…
Üdv: Borostyán
Kedves aLéb!
Nagy megtiszteltetés ez nekem:)
Üdv: Borostyán