Lapozza lágyan a szél a fák levelét
ott, hol az ősz rozsdás bölcsője ring,
s várja akik még nem engedik el a fát.
Micsoda ragaszkodás, szinte emberi,
emelkedik a vágy az ábránd ölében,
távol a remény, az ég, nincs segítség.
Halk nesz , szinte csend a porló légbe’
tükrébe nézve, már hópehely lézeng.
14 hozzászólás
Kedves Ica!
Szép ez a vers. Érdekes, de úgy éreztem, mintha körhintán ülnék.
Szeretettel:Ági
Örülök, hogy tetszett kedves Ági!
Szeretettel láttalak
Ica
Kedves oroszlan!
Nagyon szép természeti kép!
"s várja akik még nem engedik el a fát."…nagyon jó!
Szeretettel gratulálok:sailor
Kedves Sailor!
Köszönöm a gratulációdat.
Üdvözöllek
Ica
Kedves Ica! Jó érzés volt ülni ezen a körhintán! Szeretettel üdvözöllek: én
Kedves Laci!
Örülök a h.szólásodnak!
Szeretettel üdvözöllek
Ica
Drága Ica!
Gyönyörű képekben gyönyörködhettem a körhintán ülve, szépséges soraidban gyönyörködve.
Szeretettel,
Ida
Drága Ida!
Köszönöm neked ezeket a kedves szavakat, megtisztelsz vele.
Szeretettel ölellek
Ica
Kedves Ica, gyönyörűen ábrázoltad a természet körhintáját. 🙂
Szeretettel: Klári
Kedves Klári!
A természet az egy csoda! Nem lehet betelni vele.
Köszönöm az olvasásod, mindig örülök a véleményednek.
Szeretettel
Ica
Remek vers, tetszett.
Kedves szhemi!
Köszönöm szépen!
Szeretettel
Ica
Nagyszerű vers, élveztem a hangulatot, ami elért olvasása közben. Köszönöm az élményt.
Janó
Kedves Janó!
Köszönöm, örülök a megtisztelő soraidnal!
Szeretettel
Ica