Lelkem átölel ott a messzeségben,
S hangtalan szavakkal írja sötétség feketéjére:
Hiányzol.
Víz szomjánál is jobban hiányzol.
Ott fent kósza látomás kél az égre,
Szemem keresi arcod mosolyát csillagok fényében.
Szeretlek.
Gyarló életemnél is jobban szeretlek.
Lassan éjfél borul az idő kerekére.
Szívem álomra hajtja vágyát, hogy megtaláljon végre.
Hiányzol.
Ringató simogatásodnál is jobban hiányzol.
Álmom megleli útját szíved melegéhez.
Odasimul lelkem lelkedhez szerelmes vágyat zenélve.
Szeretlek.
Szerelmed ölelésénél is jobban szeretlek.
1 hozzászólás
Nem tudlak megszólítani, csak találomra: Kedves Helen!?
Hzűzzád tévedtem, keresgéltem újabban föltett verseid között. Jól válaszottam. Nagyon érdekes a versforma, amit választottál. Nekem tetszik, s főleg az fogott meg, hogy a verssoraid szépen összecsengenek.
Gratulálok. Kata