2025. január 24., péntek
    Véletlenül
    Új írás létrehozása Fórum
    sorsképek

    Közelharc

    MillaliBy 32 hozzászólás830 megtekintés

    Úgy sír, sikolt, jajong,
    a vén esztergagép.
    Gyomrában megreccsen
    egy-két fogaskerék.
    Nagyfeszültség hajtja,
    kínozza előre.
    Verítékes munkás
    fizetést vár tőle.

    Forog a bősz tokmány,
    mert kapcsolgat a kéz,
    ember és a gépe
    most farkasszemet néz.
    Megrogyik a férfi
    kék, visszeres lába,
    izzik a gép gyomra,
    fütyül a normára.

    Hogy sír, sikolt, jajong,
    a vén eszterga gép,
    mégis most a munkást
    úgy csábítja egy kép:
    "még harminc darabot,
    ez a norma mára."
    Mondja, és csak legyint
    elfáradt lábára.

    Izzad Ő, és átkoz,
    majd átkozva kapcsol,
    dolgozik a keze
    jó távol az agytól.
    Négyszázszor előre,
    ugyanannyit hátra:
    munkás és eszköze
    a menetet vágja.

    Felpörög, nyög, megáll,
    majd indulhat hátra.
    sírva indul megint
    a munkást utálja.
    Vicsorít a tokmány,
    bekapja a hajat,
    ember vére fröccsen,
    mindez egy pillanat.

    Felüvölt a férfi,
    rázuhan a gépre,
    zúg, zörög a vén pad,
    tán megállhat végre.
    Mámorral itatja
    vérrel a forgácsot,
    s piros tócsa veszi
    körbe a lábrácsot.

    Markol, fog és kapar,
    kapcsolna még a kéz.
    Rohan az orvos is,
    de itt már nem kell géz.
    A munkás feje már
    különvált a testtől.
    Tanuljon a többi
    ebből az esetből.

    Share.

    32 hozzászólás

    3. Zsóka Eliza Wolfbetta on

      Szia Millali!

      Szörnyű, mikor a túlhajszoltság, az alig teljesíthető teljesítménykényszer (norma) és a munkáltató kapzsisága miatt ilyen tragédia történik.
      Rendesen fejbekólintott a versed.
      Jelzőid, képeid és a ritmus mind nagyon jó összhangban vannak a tartalommal.

      Szeretetel: Zsóka

    5. Valerie on

      Szia Millali !

      Azt érzem, nem hagyott nyugodni Téged ez a "Vas-varázs" gondolat, kellet, hogy egy érzelmileg
      ismét megragadó balladát formálj belőle. Olyan hangulatot teremtettél, ami pillanatra sem engedte az embert moccanni, csak ette a sorokat, mik nem egykönnyen emészthetők. Sorról-sorra fokoztad a hangulatot, izzottak az érzések. Kemény valóságot öntöttél rímekbe, mi nem csupán megtörtént valamikor, megtörténhet most és bármikor… sajnos ebben a megélhetésre beállított világban.

      Köszönöm a balladai élményed.

      Valerie

      • Millali on

        Szia Valerie!

        Nagyon örültem a hozzászólásodnak, de, hogy emlékeztél a "Vas- varázs" című novellámra, azzal visszavonhatatlanul és végérvényesen boldoggá tettél. Olyan ajándék ez nekem, mely jó időre elűzi a felhőket a szellemem egéről. Ráadásul nevén nevezted "gyermekemet", mert én csak titkon, magamban mertem balladának hívni.
        Muszáj, hogy aktívabb legyél az oldalon, mert nem csak az írásaid, de a hozzászólásaid is aranyat érnek. Én pedig, egy kapzsi ember vagyok ebben az egyre szegényedő irodalmi szférában.

        Szeretettel:
        Millali

    6. dpanka on

      Szinte sejtettem a szomorú végét, sajnos nem alaptalanul. Írtam hasonlóról, de sosem mertem leírni, hogy azt azt valóság ihlette, egy ember életébe került, azéba aki a fiam helyett lépett oda karban tartani a gépet……… áááááá nem folytatom…….
      Írni figyelmeztetésül kell róla, hogy ne történjen hasonló, na de a hajtás és a stressz is hibákat szül. Nehéz.Nehéz. Nehéz…
      szeretettel-panka

      • Millali on

        Kedves panka!

        Ismerem a történetedet. Nekem annak idején megírtad levélben. Azóta sem tudok szabadulni azoktól a gondolatoktól, mint ahogy ettől sem.
        Köszönöm, hogy olvastál. Ha esetleg sebeket szaggattam fel benned, az nem volt szándékos, és elnézésedet kérem.

        Szeretettel:
        Millali

    7. Kőműves Ida on

      Kedves Millali!

      Versed rendkívül jól tükrözi ezt a mai valóságot. Két rossz dolog történhet az emberrel, az, hogy nincs munkája, és az, hogy van. Mindennapi közelharcot kell vívnia a megélhetésért. A tragikus végkifejlet is azt tükrözi (szerintem). Beleborzongtam! Egy ideig bizonyára a hatása alatt leszek, így most, ha megbocsátasz, a dicsérő szavak elmaradnak (pedig megérdemelnéd). Legfeljebb a csillagok beszélnek helyettem.

      Szeretettel
      Ida

      • Millali on

        Kedves Ida!

        Köszönöm a szakszerű és pontos (ezért fontos) hozzászólásodat. Az ilyen vélemények sokszor (ha nem mindig) többet érnek minden dicséretnél. Néha ízelítőt kell kapjunk az ilyen világból is, mert sajnos nagyon is létezik.
        Örültem a szavaidnak.

        Szeretettel:
        Millali

    8. Névtelen on

      Szomorúan személtet a versed, többet mutat annál amiről írsz. Néhány helyzet kilátástalanságát, reménytelenségét olvastam ki soraid közül. Gratulálok szép, és az én szememben , jól megírt versedhez.
      Üdvözlettel:janich

    11. sailor on

      Kedves Millali!

      Nagyon reális!

      Léteznek munkahelyek ahol a
      végkimerültségig kell a ´nagyfeszültségü´
      gépeket ´táplálni´,hogy a norma meglegyen!

      Remélem a jövöben ´emberségesebb´hozzáállások
      jönnek létre!

      Gratulálok!
      Üd:sailor

    14. aLéb on

      Remek a versed, talán nem is kicsit korrajz, még ha örök érvényessége is van az elfásult, miérthajtsakmertmuszáj érzésnek. Képek jelentek meg előttem, emberek, akikkel együtt dolgoztam, és ha nem is pont ilyen de hasonló helyzetek. Nagyon tetszett a versed, igényes munka.
      aLéb

    15. Finta Kata on

      Kedves Millali!
      Jól megalkotott versedben nagyon igazat szóltál. Az mber csak hajt, dolgozik, hogy elérje a mércét – ezzel saját célját, de a fáradság erőn felüli, gyakran erővel nem nem bírja a diktált iramot.
      Megborzongtam a vers befejezésétől. Nem mondható szépnek, mivel borzongtató!
      Mégis – mint vers, jó és sokat mondó,
      Szeretettel: Kata

    16. Horák Andrea Kankalin on

      Szia Millali! 🙂
      Már az első szakasz mélyen belém mart, sejtettem, mi következik. Így élünk ma, sajnos. Akár konkrétan, akár jelképesen, de bizony elég rendesen közvetítetted csendben-nyíltan és burkolt-fennhangon.
      Végig sikoltott bennem az összes hang, amit megidéztél, ami komoly jelképnek számít. Magam elé képzeltem az említett gépet, ráadásul kezelni is tudom, úgyhogy duplán hasított belém szavaid jelentősége. Súlyosan érintett a végkifejlet is.
      Kivételesen komoly vers, igényes a formátum, mint Nálad mindig.
      Olvasni kihívás, a tartalom elgondolkodtató és vérlázító, valószínűleg igaz is, mert hallottam hasonló történetet másfelől is.
      Dicséret a versért, dicséret a merészségért. 🙂
      Szeretettel: Kankalin

      • Millali on

        Szia Kankalin!

        Ennek a versnek jókora előzménye van. Magamban hordozok egy tragédiát, melytől nemigen lehet szabadulni. Még esztergályos koromban történt az ellenkező műszakban. Írtam róla egy szabad-verset, de nem teljesen azt adta vissza amit el szerettem volna mondani. Egy szerkesztő barátom, bírálóm, tanárom javaslatára – évekkel később – megírtam prózában a történetet. Vas-varázs címmel Te is olvastad, ha jól emlékszem. Egy- két hete (virtuális lomtalanítás alkalmával) a "kezembe került" a szabad vers, amit annak idején sok hulladék verssel együtt azért "gépre tettem". Akkor határoztam el, hogy megpróbálok belőle egy elfogadható verset faragni, ezt olvashattad most.
        Örülök, hogy eljutott hozzád sok-sok olyan hang, amelyeket csak szakemberek ismerhetnek. Meglepődtem, hogy kezelni tudod az esztergagépet, de ennek a tudatában már nem csodálkozom, hogy így átérezted a verset.
        Nagyon köszönöm a hozzászólásodat. Igazán megörvendeztettél vele.
        Szeretettel:
        Millali

    Leave A Reply