nem szeretem azt aki vagyok,
a verseimmel az olvasók
lelkiismeretére hatok.
Mindenkinek van egy kis titka
mit idővel a fű befedett,
akkor jött egy kétlábú teve
és mindent kopaszra legelt.
Idővel mutató ujj lettem
egy vándorló lelkiismeret,
ami lassan kimegy divatból
amit ma már senki sem szeret.
Emlékeztetik a soraim
a múlt, rég elfeledt tettére,
a sorok olvasása után
újra itt van a tett emléke.
És ami nagyon is emberi
annak nem a tette az oka,
hanem itt az oldalon levő,
egy lehetetlen öreg pofa.
De sokszor ő nem csak egy teve
hanem olyan mint egy elefánt,
soha sem akar ő bántani
de ha lábadra, magával ránt.
Az elkövetett bűneinket
mi sokszor feledni akarjuk,
de az sohasem sikerülhet
ha egy életen át tagadjuk.
Ismerjük be a tetteinket
hisz ő már régen megbocsájtott,
ne azt nézd, hogy a másik látja e
a sírra rakott friss virágot.
Mondj el magadban egy kis imát
bűneidet ne hallgasd el benne,
és mintha lelkiismereted
ezer kilóval könnyebb lenne.