Kandikáló hóvirágnak rigó füttyög szépet,
Jön a tavasz hamarosan, s vége lesz a télnek.
Harmat könnyét Nap szárítja, felkelti a magvat,
előbúvó sok virágtól lesz a pázsit tarka.
Kél a fény és kél az élet, új világ kipattan,
aranyvessző rügye fakad, bimbót bont a barka.
Hazajön a gólya, fecske, babusgatja fészkét,
rózsás kedvvel üdvözöl lám, meglelte a békét.
Szelíd szellő fuvolázik, lelkemnek egy balzsam,
szívem derűs és mosolyog, mily ékes e dallam!
Ébredezik kis bogárka, bölcsőjéből mászik,
ráámul a szép világra, tiszta lelkén látszik.
Illatoz az erdő, mező, sejtelmesen, halkan,
zsenge pillék keringőznek, méhek zsongnak rajta.
Hérics szeme nyiladozik, ó, de nagyon ritka,
ellágyultam, mert csodás, e földkerekség titka.
2 hozzászólás
Kedves Suzanne!
Nagyon szép optimista sorok!
"Jön a tavasz hamarosan, s vége lesz a télnek."
Minél hamarabb!
Az utolsó sor csodaszépen zár-ja ezt a csodaszép verset
"ellágyultam, mert csodás, e földkerekség titka."
…igen csodás!
Szeretettel gratulálok:sailor
Szép estét!
Kedves sailor!
Köszönöm szépen a kedves szavakat, gondolatokat és a szívet is.
Köszönöm szépen megtisztelő figyelmedet is.
Köszönöm az idézést és nagyon örülök a gratulációnak.
További szép alkotói napokat kívánok!
Tisztelettel: Zsuzsa