Levendulák a lenge nyári szélben
akár a tenger, egyre ringanak,
a lelkem átitatva, ó be mélyen
lilul belé a méla alkonyat.
Az illatuk lebegve elvarázsol,
virágaik megannyi morfium,
feledtetik velem rideg magányom,
akárha volna égi áfium.
Olyankor elmerengve visszanézek,
tucatnyi gondolat kereng velem,
hová peregtek át a boldog évek,
s csupán az illatuk maradt nekem.
Elég ez így, a búra semmi ok,
levendulák, csak illatozzatok.
5 hozzászólás
Kedves Imre!
Természet kategóriában írt versed,
csodaszép melankólikus ézéseket
váltanak ki bennünk!
Remek sorok:
“Elég ez így, a búra semmi ok,
levendulák, csak illatozzatok.”
Gratulálok!
Barátsággal:sailor
Szép napot!
Kedves sailor!
Köszönöm és örülök, hogy olvastad.
Barátsággal, Imre
Kedves Imre,
nálam ez a versed dupla siker. Imádom a levendulát és a szonetteket is.
Szépen sorolnak a hatodfeles és ötös jambusok, nagyon jó a harmadik négyesnél az átmenet, a zárás pedig csattan a tízesekkel, ahogy kell.
Az egész szonett úgy hullámzik, ahogy könnyű szélben a levendulamező: látom, és az illatát is érzem, közvetített üzeneted is átjön.
Nagy élmény számomra ez a szonetted, hogy stílusos legyek: áfium. Nyugatóan hat rám, egyik legszebb versed. Persze elfogult is vagyok a levendula miatt, de a tartalom és a forma tekintetében nem. Az pontosan úgy vagyon, ahogy leírtam. 🙂
Köszönöm, hogy olvashattam! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Én köszönöm, az “elfogultságod” számomra becses kincs.
Barátsággal, Imre
Kedves Imre,
még a “leállás” előtt visszajöttem ehhez a szonettedhez, mert ha egyet kellene választanom az eddig olvasott verseid közül (ami nem kevés), ez lenne a kiválasztottam, melyet engedelmeddel most a “tarisznyámba” teszek. 🙂
Nagyon tetszik. Hogy miért, arról bővebben is írtam az előző hozzászólásomban.
Továbbra is olvasni foglak, de szerintem nekem már a “Levendulák a szélben” marad a “leg”. 🙂
Szeretettel: Kankalin