Rajna habján sellőt sejtesz,
Szépségével emberészt vesz,
elveszejt a habok között,
amott elöbb csónak körzött.
Lorelei a nagy tévesztő,
fésülködő szemfényvesztő,
Aranyhaja, talmin csillog,
Vállán nicsen pecsét,billog,
Álmélkodsz a szépség láttán,
mélybehúz mint örök bálvány,
legalábbis ezt regélik,
Rajna partján ezt mesélik,
Ott hol kanyarog a folyó,
merengeni annyira jó.
Tengerészek vesztek el ott,
hol a folyam úgy morajlott,
Sodorta víz a testeket,
emberész időt nem vesztett,
legendát szőtt, mesét mesélt,
akköré amitől ugy félt.
Ahelyett ,hogy megértené,
Természet vad s így szeretné.
Ma szelíd folyó a Rajna,
csak legenda ragadt rajta,
és Lorelei engem megejt,
Szeretem azt a csodás helyt.
1 hozzászólás
Nekem tetszik!:)
Én is feldogoztam a Loreley történetét, csak kicsit rövidebben..:)