(Igaz történet több felvonásban.)
Elbeszélő költemény
Kormi
A cicát szomszédunk kisfia ajándékba kapta.
Náluk lakott Kormi, addig sokszor ült az ablakukba.
Amikor gazdái elutaztak a nagymamához,
őkelme kiszökött, egyszerre hontalan lett.
Bebocsátásért könyörgött minden ajtó előtt,
de sajna, a szomszéd lakók elzárkóztak tőle.
Nem engedték be, hiába nyávogott,
pedig tudták, hogy honnan jött.
Vacsorája nem volt ő megéhezett.
Hangos nyávogással végre hozzánk érkezett,
kétségbeesve kaparászta az ajtónkat.
Beengedtem, etettem-itattam, aztán ő
megnyugodva elaludt a fotelban.
Én meg becsengettem a lakásukba,
de minden hiába, gazdái még
három napig nem jöttek haza.
Így történt, hogy kormi vendégünk lett,
amíg a családja megérkezett.
Korábban őt csak az ablakukban láttam,
de a cicának most már két otthona van,
mivel hol itt, hol ott alszik és eszik.
*
Folyton mosakodik Kormi, a szép cica,
fekete szőrzetét fényesre nyalogatja.
Két csizmája és a nyakkendője, cicakezein
a két kesztyűje mindig hófehér és tiszta.
Évek múlva gazdái elköltöztek, őt magukkal vitték,
de ő mégis a miénket választotta otthonának;
az új lakásból mindig visszaszökött hozzánk.
Nőtt, növekedett, nyolc kilós kandúrrá fejlődött,
nemsokára az Óvárosban a macskák királya lett!
Vitéz tetteiről hírek keringtek; viaskodott macskákkal,
kutyákkal, míg végül egyszer csúfosan ráfizetett.
Egyszerre két kutyával verekedett, összekarmolta őket,
mégis farkincáját lógatva, elgyötörten tért haza.
Az állatorvos, megoperálta,
de a farkát úgy átharapták,
csak felét lehetett megmenteni már.
3 hozzászólás
Kedves Kata!
Jó ötlet, hogy megírod macskáid történetét. Várom a folytatást!
Szeretettel: Eszti
Kedves Esztike!
Elég régen megírtam már, de most volt időm az egyes külön részeket összedolgozni. De nagyon hosszú, mégsem únd meg, mert aranyos társaság – csak – voltak!
Kösz, hogy elolvastad.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Ez nagyon tetszett. Jó a történet és a stílus is 🙂
Gratulálok: Delory