Jó Atyánk!
ki vagy a magasban,
a felhők fölött trónolva,
letekinthetnél néha,
szerény hajlékunkra.
Beengedhetnél minket
gazdag paradicsomodba,
ami nekünk is nagyon
jó lakhelyünk volna.
Ahogyan Te óhajtod
úgy szeretnénk élni,
de a tőled kapott erő
ehhez nem elegendő.
Miként isteni erénnyel,
az égieket mind elláttad,
bennünket miért nem
áldasz legalább reménnyel?
Kérünk, add meg nekünk,
a földön élő embereknek,
hogy legyen egészségünk,
s mindenkor békességünk.
Legyen meg nékünk
az italunk-ételünk,
minden egyes napra,
ne csak az ünnepre.
Ne feledd el, kérünk
az emberi mivoltunk,
hogy teremtményedként
gyakran kell vétkeznünk.
Ha hozzád fohászkodunk,
s tehozzád könyörgünk,
könyörületesen nézzed,
ahogy szívből imádkozunk.
Számtalan bűneinket
tudom, megbocsátod,
akkor mi is úgy vesszük,
amit ellenünk vétenek.
Kísértésben elfeledjük,
mit kellene tennünk,
ha gonosztól megvédsz,
minden szerinted lesz!
Akkor elmondhatjuk,
hálaimáinkban, hogy
mi mindig azt akarjuk
amit Te, mindenkor!
Mindörökké úgy legyen!
12 hozzászólás
Kedves Kat! Nagyon tetszik a versed és elgondolkodtat. Ha van, és Ő teremtett minket, akkor miért rajtunk kéri számon, a "gyártási hiányosságokat", miért rajtunk bosszúlja meg…
De talán ebbe ne menjünk bele.
Gratulálok. Wolf
Kedves Kata!
Elgondolkodtató imát vetettél papirra, de amíg világ a világ, sajnos mindig lesznek gonoszok is és persze jók is akik állandó harcban álnak. Miért? azt talán a jó Isten tudja.
Barátsággal Panka!
Kedves Kata! Ha már az ember önként választ valami kötött versformát, akkor legalább a saját maga által felállított szabályokhoz ragaszkodjék: (versszakokban a sorok száma, keresztrímek, stb.) A "szabályok" nem azért kellenek, mert az olvasók ilyen merev, szemellenzős szabály-izék, hanem azért mert a versnek olyannak kell(lene) lennie, mint egy zeneműnek! Ritmus és jó hangzás, -ez a vers legfontosabb kritériuma, anélkül a vers nem vers! Ami a mondanivalót illeti: nem hoz újat az eredetihez képest. És van egy furcsa sor benne: "gyakran KELL vétkeznünk". Hát….nem tudom. Én pl vétkezek nem keveset rendesen, de, hogy kell-e? Bocsáss meg a kritikáért, és írd meg, hogyha nem értesz velem egyet. Ez csak az én véleményem. Szia: én
Wolf gondolatához. Menjünk csak bele. Az a helyzet, hogy szabadnak teremtett minket, és arra képesnek, hogy választhassunk jó és rossz között. Így nem annyira uncsi. Nem azért vagyunk rosszak, mert selejtesek vagyunk, nem is ezt kéri számon. Hogy igazából mit, azt majd csak később fogjuk megtudni, de lehet, hogy akkor már késő lesz. Amit számon kér az értelmes, gondolkodni tudó szabad embertől, az az, hogy egy adott esetben miért döntött így, úgy, amúgy. Mint pl Móricka, aki jócselekedetet akarván végrehajtani, átkísért egy vak bácsit a túloldalra. A bibije csak az volt a történetnek, hogy szerencsétlen sehogyan sem akart átmenni. SZia mindenkinek: én
Szia Kata!
Az természete olyan, hogy szeret a saját feje után menni, de benne van a jóra törekvés is. A végítéletkor Isten ezt minden bizonnyal figyelembe veszi.
Szeretettel: Eszti
Kedves Wolf! Bizony, az utóbbi időben, amikor néha oly kegyetlen esetekkel találkozunk, s bennünket is annyi igazságtalanság ér, én is elgondolkoztam sok mindenen ebben a témaköben. Néha olyan gondolataim támadnak, amit le sem mernék írni, mert nem hinném el, hogy én vetettem papírra. Pedig annyira csodálom a világot, a teremtést vagy nevezzük, ki minek akarja, oly csodás az emberi agy, az egész ember, élőlényeknek a felépítése vagy a találmányok… Ezeket nehéz végiggondolni, hogy …kezdetben hogyan jött létre, hogy alakult, nem folytatom. De hogy hová fajul a világ, a gonoszság hogyan születik meg abban a csodálatosan fölépített agytekékben… Erre nem találok választ. És sajnos, ilyen tekintetben nem a jó felé törekszünk, úgy érzem.
Köszönöm, hogy elolvastad és leírtad gondolataidat. Kata
Kedves Panka! Ahogyan leírtad. Tudom, lesznek mindig jók és gonoszok. Csak sajnos, afelé haladunk, hogy a rossz felé indul el minden. Optimista létemre ilyeilyen kifejezést nem volna szabad használnom, mégis, most így érzem.
Szeretettel: Kata
Kedves Bödön! A kritika jogos, elfogadom, tudom, tudtam akkor is amikor mégis föltettem.
Azzal is tisztában vagyok, hogy nem vagyok igazi versíró, nem is olyan régen kezdtem hozzá, prózában jobban tudom magam kifejezni. Ahogyan ott jönnek a szép gondolatok, a versnél nem találom meg ugyanazt. De van bennem valami, hogy mégis próbálkozom. Erről ennyit.
A Bödönnek írtakról: Bizony, az embernek Ő, (OTT FENN!) adta a szabad akaraot, tehát mi döntünk és nagyon sokszor, s döntésünkért is felelősek vagyunk, s azt nem lehet visszacsinálni. Csak az a baj, hogy akkor amikor döntenünk kell, nem látunk a jövőbe, és időnként néha olyan döntéseket hozunk, ami az ellenkezőjét hozza számunkra, mint amit várunk. De hát ilyen az élet, változatos. Nem lehet mindig fenékig tejfel, – igaz?
Köszönöm, hogy meglátogattál.
Üdv.
Esztikém! Mindig eltalálod a helyes választ. Akik a helyes utat választják, nyilván a jóra törekednek, még ha nem is úgy sül ki mindig, ahogyan elképzelik. Abban viszont biznunk kell, hogy a gonoszok is, a jóravaló emberek is megkapják a rájuk szabott igazságos ITÉLETET.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
A végítélet az isten akarata a többi a köztes.
Szeretettel:Selanne
Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön a jóakaratú embereknek. Talán a jóakarat elég, s valóban, Istennek sokszor a jószándék is elég. (kérdés, hogy mire elég-e valójában a jószándék, hisz cselekedet nélkül semmit sem ér) S az ítélet: nos, az önmagunk ítélete lesz, Isten csak majd emlékeztet minket… Ha jóakaratúak voltunk, akarunk majd emlékezni, ha nem, az emlékeztetés hiábavaló lesz.
Üdv: Gergő
Kedves Szergely! Lehet, hogy Neked lesz igazad.
Sosem tudhatjuk, mi lesz majd … utána!
Köszönöm, hogy nálam jártál.
Üdv.