maradnék
melletted
menni kell
nem lehet
Úgy érzem, szerelmed
meleg kabátként körülölel.
Nem fázom.
A közöny nem diderget már.
Én vagyok a kis gyufaárúslány,
ki odakuporodott melegedni
és most már nem tudja elképzelni,
hogy létezett világ ott kint,
hol jégbe fagyott a lelke
s hiába kereste
a béke melegét.
maradnék
melletted
menni kell
nem lehet
Úgy érzem a szerelem
benned is pont úgy fáj,
oly kínzón, mint bennem.
Megfagyott kézben hasogat így
a hirtelen meleg.
Jéggé vált szívben rian, feszít
a kapott szeretet.
Már nem fázom.
Karodban megpihenve
álmodok egy új életet.
Tudom, hogy álom, mégis
meleget adó apró gyufaláng,
mely képes örökké égni
akkor is, ha rátapos a világ.
2 hozzászólás
Szép vers, különösen a vége nagyon tetszett. A szerelem lángjának szerintem is örökké égnie kell.
Kedves Zsuzsa!
A véletlenül választott írásokból került elém a versed. Nem bántam meg, nagyon tetszett.
De azt tudod-e, hogy a legelső versemet Tehozzád írtam 2002-ben. Úgy emlékszem, hogy a Boldog Jövőnk Alapítványánál egyik versedet az Antológiájukban olvastam, s arra írtam, magamnak!
Örülök, hogy itt találkozhattam Veled!
Szeretettel: Kata