Emlékek-templomában keresem
porlepte arcod szelíd mosolyát,
de nem látok át borús felhők fodrán,
hisz mélységekbe hullt már szépsége,
csókot lehelt rá az enyészet rőt ajka.
Szertefoszlott álmaim ködfátylán
rágódnak sötét-szárnyú angyalok,
kivájt szívemre szórják mérgüket,
kósza lelkek hamis szóval hívnak,
gyalázat kiszáradt medrébe zárnak.
Megavasodott a vágy rég szívemben,
forgácsként porlik szét ős-bizalmam,
szerelmem zörgő csonttá aszalódott,
száradó véremben viharos szél turkál,
s meddő ábrándok tüzében elégek.
Mégis gyűlölt szenvedéssel keresem
emlékek templomában koldulva arcod,
fekete rózsákat terítve lelked oltára elé,
megfakult képed hamvát fejemre szórva,
s szeretnék elfogyni, mint múló félhold.
10 hozzászólás
Kedves Tünde!
Szomorú ez a versed is. Hihetetlen, hogy mennyire jól ábrázolod a bánatot és a fájdalmat, nem csak ebben a versedben, hanem a többiben is.
szeretettel-panka
Drága Panka!
Nagyon köszönöm szavaid!
Úgy tűnik a bánat állandó vendégem… : (
Egyszer majd csak odébb áll! : )
Ölellek: Tünde
Ez nagyon szép Tünde…
Gratulálok, Judit
Kedves Judit!
Nagyon örülök és köszönöm, hogy olvastál! : )
Szeretettel láttalak: Tünde
Azért remélhetőleg sosem fakul meg az a kép!
Gyönyörű sorok!
Gratula!
Barátsággal:Zsolti
Á, már halványan sem látható…
Azért köszönöm szavaid!
Szeretettel láttalak: Tünde
Kedves Tünde!
Szívet megérintő soraidhoz gratulálok. Azt gondolom, aki nem ismeri a szomorúságot, az nem is tudja igazán értékelni a boldogságot, nem tud örülni a legkisebb apróságnak. Pedig ezek az apróságok kerekednek egy nagy egésszé.
Szeretettel: Adrienn
Kedves Adrienn!
Ez valóban így van!
Szeretettel láttalak: Tünde
Zuzmara!
Az emlékek templomába mindannyian visszajárunk. Akár így-akár úgy az emlékek életünk részei. De innen nyílik egy másik ajtó, csak nézz körül és megtalálod…
Antalpista
Drága Pista!
Nézek én erre-arra, de amit látok nagyon nem tetszik!
Szeretettel láttalak: Tünde