Minden megidéz Téged
Ez a kiégett talaj itt, mely esőt kíván,
Ilyen a lelkem is, melyet Nélküled, kínoz a hiány
Bár bennem már örökre itt élsz,
Érzem gondolatod, ez mégsem elég…
Szeretném testi közelséged végre,
Hogy kezem a kezedet érje,
Simogató pillantásod viszonozni,
Erőadó hangod hallgatni, hallgatni…
Majd ballagni melletted,
Vallatni a csendet…
8 hozzászólás
Ismerős érzés!
Gratulálok a versedhez Dóra! Igen, a "gondolat érzése" nem elég…
bár sokat jelent…de nem eleget…
Üdv: Gyömbér
tetszett a vers hangulata
üdv: András
Köszönöm Gyömbér!
Hát igen… Nagyon hiányzik a jelenlét…
Anrás kedves!
Hááát igen ez a hangulat rám telepedett…
Örülök hogy tetszett
Kedves Dóra!
Lenyűgözően szép, emberi. A két utolsó sor…kicsit elgondolkodtató. Vagyis az egész meghatóan szép.
Gratulálok szeretettel: dinipapa
Köszönöm dinipapa!
Örülök soraidnak! 🙂
Kedves Dóra!
Szép verset írtál.Gratulálok.
Üdvözlettel:SzJ
Kedves SzJ:)
Örülök, hogy hozzám benéztél.