Messzire kellett mennem, hogy ráébredjek,
kit szerettem, s kinek hittem hazug szavát,
nem méltó a mély, őszinte érzésekre,
hiszen csak zúdította rám minden baját.
Lelke lángját a távolság kioltotta,
nem maradt benne más, csak hamu és parázs.
S bár most nagyon fáj, az élet megoldotta,
hogy elmúljon végre a bódító varázs.
Messzire kellett mennem… Mint űzött vadnak,
menekülnöm e gyötrelmes szerelemből,
mely testet-lelket – valld be te is magadnak! –
elemésztett volna. Elegem lett ebből!
8 hozzászólás
Kedves Borostyan!
Bizony sokszor nagy arat kell fizetnünk az erzeseinkert. Ezt nagyon szepen foglatad össze ebbe a kis csokorba.
Gratulalok!
Szeretettel:
Hamupipö
Kedves Hamupipő! Az ár sokszor aránytalanul magas a szép emlékekért cserébe… merthogy azért volt benne szép is, mi tagadás:)
Puszi: Borostyán
Kedves Borostyán!
Igen, néha túl messzire kell mennünk ahhoz, hogy megtudjuk, milyen messzire mehetünk.
De ha nem mentünk volna, akkor azt bántuk volna meg. A okok, miért is mentünk, lehetnek különbözök, de megtettük. Hogy is irta Thomas Stearns Eliot:
"Csak akik elég merészek, hogy túl messzire menjenek, azok tapasztalják ki, milyen messzire is mehetnek valójában."
Csak amit ő sem írt le, mi kitapasztaltuk, de most mit kezdjünk evvel az új tapasztalattal?
Üdv Tóni
Kedves Toni! Valójában dolgozni jöttem ki Ausztriába, de eszembe jutott, hogy a kényszerű távollét arra is jó lesz, hogy kiderüljön, mennyt bír el ez a szerelem. Hát nem sokat bírt… alig két hetet…
Üdv: Borostyán
Kedves Borostyán!
Az olyan szerelemből: "kit szerettem, s kinek hittem hazug szavát" – jobb minél előbb elmenekülni. Én is belekerültem ilyenbe, s később ébredtem rá, hogy szavahihetősége sosem fog megváltozni.
Aki nem érdemli meg az igaz szeretetet, azt minél előbb el kell engedni (?) túl finom kifejezés (inkább ki kell magunkból vetni).
Szomorú hangulatú versed mélyen érintett.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata! Igazad van. Anyukám mondogatta: aki egyszer hazudik, az megteszi szemrebbenés nélkül bármikor. Sajnos már én is tudom, hogy ez így van…
Üdv: Borostyán
Szomorú, ha idejut egy kapcsolat,
de ha nincs már láng, akkor jobb kilépni belőle.
Biztos mély nyomot hagy, de még újra lehet kezdeni mással…
Szomorú a versed, kedves Borostyán!
Ölellek: Lyza
Drága Lyzám! Így igaz, láng nélkül mit sem ér az egész:( Még fáj, de majd kiheverem, s talán hamarabb és könnyebben, mintha benne maradok egy olyan kapcsolatban, amely hazugságokra épült, szinte az első pillanattól…
Puszi: Borostyán