Egyre csak ezt kérdezted,
amikor szíved hirtelen beteg lett.
S míg a választ kerested,
észre sem vetted,
mit tartogat még számodra az élet…
Ahogy teltek a hónapok, az évek,
küzdöttünk együtt, vállvetve.
Ám mihelyt feladtad a csatát,
többé hiába vártuk a csodát.
Egyedül maradtam a reménnyel,
hogy élhetsz még egy új szívvel.
És akkor befutott a hívás:
van számodra gyógyulás!
Egy ifjú lélek meghalt teérted,
s mi újra bíztunk Isten kegyelmében.
Csakhogy korai volt az öröm,
addigra téged elhagyott az erőd.
Elmentél, de a kérdés ott maradt:
Miért? Miért kellett gyermekeim
apjának meghalnia?
Rajtad már nem segített,
de egyszer csak megtörtént a csoda:
kaptam én új szívet helyetted,
habár az enyémet nem adtam oda.
De vajon miért?
Miért pont én?
Kérdezgettem nap mint nap,
míg végre megkaptam a választ:
Hogy megint szerethessek,
s örüljek, ha szeretnek!
Mert szeretet nélkül ember nem él,
hiába a hit és a remény.
28 hozzászólás
"Ketten a halál ellen"! És sajnos gyakran kettő sem elég. Hit, remény, és a szeretet, -igen, ez talán segít! A szeretet mindenen átsegít…
Szia: én
Kedves Bödön!
Köszönöm, hogy olvastál. A Szeretet himnuszaként emlegetett 1Kor 13-ban (Biblia) is az áll, hogy e három közül a legfontosabb a szeretet:)
Üdv: Borostyán
Kedves Borostyán!
Ahit és a remény gyógyít! A szeretet az jogos jussunk, és ha hisszük, meg is leljük, akár nagy traumák után is.
Kedves Májusfa!
A hit és a remény általában valóban gyógyit, de a férjem esetében ez nem "jött be"… Igaz, ő nem akart hinni… Rajtam viszont segített, a szeretettel karöltve:) Köszönöm, hogy olvastál!
Üdv: Borostyán
Kedves Borostyán!
Csodálatos ahogy ezt megalkottad! A lelkemig hatolt.
"Ma még csak tükörben homályosan látunk,
akkor majd színről színre.
Most még csak töredékes a tudásom,
akkor majd úgy ismertek mindent,
ahogy most engem ismernek.
Addig megmarad a hit, a remény és a szeretet,
ez a három,
de küzülük a legnagyobb a szeretet." (Pál Apostol korintusiakhoz írt levél)
Azt hiszem ebben minden mondandóm benne van!
Szeress tiszta szívből és írjál még sok-sok ilyen szépet!
üdv.:
hamupipő
Kedves Hamupipő!
Meg kellett várnom, amíg ezeket az érzéseket nyugodt szívvel kiírhattam magamból, amíg leülepedtek bennem a dolgok, a múlt és a jelen történései. Az idő sokat segített. Tudom, ez közhely, de igaz:)
Üdv: Borostyán
Kedves Borostyán!
Nagyon szépet írtál,
Különösen a befejezés tetszett!
Igen; szeretet nélkül az ember, nem élhet:)
Kedves Dóra!
Köszönöm elismerő szavaidat, örülök, hogy egyetértünk:)
Üdv: Borostyán
Drága Borodtyán! Engedd meg, hogy szép versedre így válaszoljak:
Emlékezés
Keresem értelmét,
Bár tudom, hasztalan…
Elmentél szótlanul – e kín
Lelkembe hasít minduntalan.
**********
Téged idéz a sétány fától – fáig,
A lomb alatt a pad, mely üresen vár…
Téged keres a szél, ha köröttem nyargal,
S akkor is, ha búsan sziklák közt kószál.
Szeretettel, Katalin
Kedves Katalin!
Köszönöm szépen a versedet! Jólesik az együttérzésed:)
Üdv: Borostyán
Kedves Borostyán, nagyon szép, megható verset írtál és reménykedem, hogy még sok szépet írsz, mert hiszem, hogy tiszta szívedben még nagyon sok a szeretet és át adod nekünk embereknek. Örülök, hogy olvashattam.
Üdv: József
Kedves József!
Hogy írni fogok még, azt megígérhetem, de hogy verseket-e, az nem tőlem függ: ha indíttatást érzek, akkor tollat ragadok:) De azt hiszem, a próza inkább nekem való:)
Köszönöm kedves soraidat:)
Üdv: Borostyán
Szia Borostyán!
Valóban furcsa, mennyire egyszerre fogant meg bennünk ez a "miért?" gondolat, és nálad is pozitív, reményteljes a végkicsengés. Mert ennek így is kell lennie. Természetes, hogy felmerül a miért, de az is természetes kell, hogy legyen egy egészséges emberi léleknek, hogy túl tud lépni minden sötétségen, és a megélt traumákat úgy fogja fel, mint amelyektől erősebb és jobb lehet. Hiszem, hogy igaz, amit Szent Pál apostol mondott: "az Istent szeretőknek minden a javára válik".
Kedfves Arany!
Örülök, hogy megértetted versem lényegét, és hogy nagyjából egyformán látunk bizonyos dolgokat. Köszönöm, hogy nálam jártál:)
Üdv: Borostyán
A vers témája nagyon szép, igazából egy novellából csöppentem ide a hozzászólásod alapján. Először is bocsánatot kérek, azért amiket az eljövendő percekben le fogok írni. Tehát belekezdeve, nekem nem tetszett a vers, ezért is elnézést kérek. Nagyon elvette a kedvemet az a néhány ragrím amit láttam. Abszolút következetlen az egész szerintem, majd írj nyugodtan ha tévedek. De egy csomó helyen elhagyod a rímet, amivel semmi baj nincs, van néhény hely ahol van rím, és vannak a ragírmek. Véleményem szerint egy verset megölik a ragrímek, hacsak nem következetesen vannak használva, amúgy lehet hogy úgy vannak használva továbbra is fenntartom azt, hogy lehet hogy tévedek. De valahogy úgy érzem, hogy össze van caspva…úgy össze vissza van az egész…mintha semi logikája nem lenne a szerkezetnek. Nagyon várom, hogy mi a véleményed erről, lehetséges, hogy tévedek. Amúgy szerintem néhány helyen prózába üt át, ezekkel a kérdésekkel, ami szintén szerintem így nem vesrbeillő, ilyen formában. További szép napot, bocsánatot.
Üdv
Kedves Michelangelo!
Talán elkerülte a figyelmedet, hogy ez egy szabadvers… Ezért nincs versszakokra tördelve, és ezért nem szabályos a rímképlete sem. Valóban "össze van csapva", hiszen úgy írtam le az érzéseimet, gondolataimat, ahogyan rám törtek. Ilyenkor az ember nem ér rá órákig, netán napokig töprengeni egy-egy rímen, szótagszámon, stb. Mellesleg az igazi remekművek nem "izzadtságszagúak", hanem hirtelen születnek. Persze ez a vers szerintem sem remekmű, ezt nem is állítottam, és a célom sem az volt, hogy remekművet alkossak:) A vonalvezetés az időrendi történésre, majd a végkifejletre összpontosul, talán ezért érzed helyenként, hogy prózába megy át.
Azért pedig nem kell bocsánatot kérned, hogy nem tetszett. Nekem pl. sok Ady vers nem tetszik, holott ő igazán nagy költő volt, míg én csak hobbiból írogatok:)
Üdv: Borostyán
Akkor konkrétan: szerintem ez nem szabadvers. Persze szintén várom a választ, ha tévednék, az ember holtáig tanul. Csak szeretnék idézni egy részletet Hegedüs Géza: A költői mesterség című művéből. Hangsúlyozom én is sokat tanultam belőle, sőt ráeszméltem, hogy rengeteg versnek hitt "versem" nem vers, vagy az de hibás vers. Tehát az idézet:5. fejezet: A szabadvers
"Mert a szabadvers is skandálható (ami nem skandálható, az nem vers), de mindegyiknek saját rendszere van. Ezért – habár ez talán szokatlanul hangzik – nehezebb és nagyobb formafegyelmet követel a szabadvers, mint az előzetes ritmusterv szerint készült vers. A szigorú formaversnél az előre fülbelüktető forma elébe siet a szövegezésnek. A szabadversnél a forma valóban együtt születik a szöveggel. Téved tehát, aki azt hiszi, hogy szabadvershez nem kell verstan. Szabadverset nagyon nehéz írni. Éppen ezért a szabadversnek mondott szövegek nagyobbik része nem vers, hanem szeszélyesen tördelt próza. S ezt a fül megérzi."
Azt szeretném mindenképpen leszögezni, hogy nem kötekedni szeretnék, csak olyan kritikát írni, amiből esetleg ha tévedek énis tanulok vagy a másik is épül. Nem célom megbánatani senkit, ha ez mégis sikerül, akkor elnézését kérek.
u.i.:nagyon ajánlom Hegedüs Géza művét mindenkinek, aki komolyabban akar foglalkozni versírással vagy akár csak hobby szinten, mint ahogy azt mi is tesszük:D
Üdv
Kedves Borostyán, és Michelangelo – mert úgy érzem, most mindkettőtökhöz szeretnék szólni 🙂
Michelangelo: én szeretném, ha pontosan leírnád, hogy Hegedűs Géza könyvében pontosan hol (hanyadik oldalon) található az az idézet, amit kimásoltál, mert – talán nagyon figyelmetlen vagyok – de én nem találtam meg az ötödik fejezetben, és úgy érzem, mint verset (is) írót, ez engem is érint.
Őszintén szólva meglepett egy kicsit, mert én soha nem éreztem úgy, hogy verset vagy bármit írni nehéz lenne vagy bonyolult… Így azzal értek egyet, amit Borostyán írt, azaz nem helyénvaló, ha "izzadságszagú" egy írásmű…
Nekem van időmértékes versem is bőven, mindig érdekelt a verstan, de soha nem előzte meg a bennem rejlő érzéseket vagy magának az írásnak a szeretetét.
Számomra a fenti bizony szabadvers (olvastam én is erről sokat).
Kissé szomorú, de reményt ad, szeretetteljes… Aztán az meg majd eldől, Borostyán, hogy szeretnéd-e megtanulni a kötött verselést is 🙂
Azt gondolom, húsz regénnyel a háta mögött az ember már tudja jól, hol van a határa annak, hogy ismereteket szerezzünk az írásról, mennyi figyelmet kell tenni a szabályokra, és mennyit magára az írásra 🙂
Borostyán, gratulálok ahhoz, hogy ilyen érthetően, szépen meg tudod fogalmazni a szeretet értékét, ami a hit és a remény mellett fontos. Írj még sokat! 🙂
Üdv.: barackvirág
Kedves Barackvirág!
Először is köszönöm, hogy a "védelmedbe" vettél:) Igazán megható a viselkedésed, így ismeretlenül is:) Másodszor köszönöm szépen a versemhez írt méltató szavaidat:)
Üdv: Borostyán
Kedves Borostyán!
Ez a vers nemcsak szabad, de gyönyörű is! Őszintén kívánom, hogy szeretet, nélkül sosem kelljen élned.
Gratulálok: Zagyvapart.
Kedves Zagyvapart!
Szívből örülök, hogy versem elnyerte tetszésedet, és köszönöm elismerő szavaida, vaamint a jó kívánságodat! Hasonló szépeket kívánok Neked:)
Üdv: Borostyán
Kedves barackvirág,
A részlet Hegedüs Géza művéből az ötödik fejezet legvégén található, pontosabban a 183. oldalon. (azt nem tudom, hogy volt e több kiadás, de az enyében itt van).
Én mondjuk egy kicsit furcsálom barackvirág, hogy a könyvvel nem értessz egyet. Abból a szempontból, hogy verset nehéz írni. Tény, hogy verset nem nehéz írni, főleg annak, akinek van egy kicsi tehetsége, gondolata, íráskészsége. De szerintem Hegedüs Géza ebben a könyvben nem magáról a versírásról beszél, hanem a tökéletesített versírásról. Ami, azt jelenti, hogy Hegedüs Géza, versnek, csak a hibátlan verset nevezi. Mondjuk ez így kicsit hamis mondat de összeségében igaz. Ha mégis egy hibás verset említ, akkor azt erős kritikával méltatja. Ezen felül úgy gondolom, hogy a nagy költők is sokat gondolkodtak variációkon, később írtak át részleteket. És sok olyan igényes költő van, aki sokat dolgozik egy művön, ami ettől még nem lesz izzadságszagú. A sok munka szerintem nem párosul az izzadsággal.
Ezen felül, ha könyvet vesszük alapul, akkor megkockáztatom azt a kijelentést, hogy ez nem szabadvers.
Üdv
Kedves Michelangelo,
Kicsit különös, hogy most Borotyán oldalán "beszélünk" ezekről a dolgokról, de ha ez itt indult el, lezárásként még itt válaszolok.
Az én könyvemben a 183. oldalon egy vers van, ami példaként van jelen egy teljesen más versformára (azaz nem a szabadversre).
Ne furcsálld azt, hogy nem értek egyet azzal, amit a könyvből idéztél; én azokkal a dolgokkal értek egyet, amit megtapasztaltam magamon vagy a saját szememmel láttam.
Tisztelem Hegedűs Gézát, én is sokat tanultam tőle. Ahogy írtam, ismerek más nézőpontokat is a Hegedűs Gézáén kívül. Ráadásul Hegedűs Géza is leírja, hogy a szabadversnek bizony rengeteg formája van, és ez egy külön tant érdemelne. Én úgy látom, hogy éppen ezért, a legkönnyebb egy olyan versbe belekötni, ami nem kötött formában íródott.
Szerezz be egy későbbi kiadást a könyvből, ha érdekel a verstan (és érdemes más kiadványokat is megnézni); az enyém 1992-es. Abban Hegedűs Géza érthetően leírja, pontosan a 7. oldal utolsó bekezdésében, hogy más verstankutatók nem értettek egyet néhány dologgal, amit az első kiadásban leírt. Voltak jóbaráti vitáik a költő barátaival is (mint pl. Weöres Sándor). Ezek módosították a véleményét a szabadversről, és egy másik versformával kapcsolatban is. Ezért az újabb kiadásban módosította az általa leírtakat is.
Akkor abban egyetértettünk, hogy nem nehéz verset írni.
Hamis mondatot nem tudok összességében igazként elfogadni.
Hegedűs Géza azért írta a könyvét, hogy segítsen a költőknek, nem azért, hogy degradálja őket.
Továbbá nem értem, illetve nem fogadom el azt a kifejezést, hogy "igényes költő". Nem találkoztam még "igénytelen költővel"… Gyakorlatlannal igen, de igénytelennel nem. A gyakorlatlanság pedig nem leértékelendő 🙂
"Hibátlan vers" – ez érdekes kifejezés… nem fejtem ki, miért, mert nincs értelme, és hosszú lenne 🙂 Lehetne ezekről a dolgokról oldalakat írni… Annyit írok még, hogy megnéztem Hegedűs Géza szómagyarázatában a "vers" jelentését, és nem szerepelt ott az a szó, hogy "tökéletes" vagy "hibátlan".
Lényeges dolog, hogy a versírás – vagy általában véve az írás – egy csodálatos tevékenység. Mondhatni felemelő az író és az olvasó számára egyaránt.
Azt írtad, számodra a fenti vers nem szabadvers. Rendben van. Az én számomra továbbra is az 🙂 és itt részemről lezártam ezt a párbeszédet.
Kedves Borostyán, ne haragudj 🙂 nem tudtam szó nélkül elmenni ezek mellett a dolgok mellett Hegedűs Géza miatt sem, aki sajnos néhány éve már nincs közöttünk…
Én változatlanul elismerésre méltónak érzem az eddigi eredményeidet, és azt is, hogy ezen az oldalon annyit segítesz másokon.
Üdvözlettel: barackvirág
Kedves barackvirág,
Az én példányomat 1959-ben adták ki, tehát lehetséges, hogy a tiedben ez a részlet nem szerepel. (Amúgy én nem tudtam róla, hogy több kiadás is létezik, internetről rendeltem a könyvet, fel volt tüntetve, hogy antikvár vagy új példány-az antikvárt választottam, főleg azért mert szeretem a régi könyveket, a könyv illatát:) )
Azt is lehetségesnek tartom, hogy Hegedüs Géza az imént idézetteket, átgondolta, újraírta, kihagyta az átírt verzióból. Azt a nézetemet azonban továbbra is fenntartom, hogy a verstannak van konkrét meghatározásai, amik egy verset "meghatároznak". Mint példál egy időmértékes versre nem mondjuk azt hogy szabadvers, és egy szabadversre azt hogy időmértékes. Egyértelműen kategorizálhatóak, a legtöbb esetben, természetesen a kivétel erősíti a szabályt. Azt azonban még mindig úgy gondolom, hogy ez nem egy szabadvers( itt ismét bocsánatot kérek a szerzőtől). Elismerem, hogy a szabadversnek sok fajtája lehet, azt is elismerem hogy a XXI. századi költészetben, főleg a kortárs művészetben teljesen más nézetek uralkodnak bizonyos fogalmakról. Azt azonban részemről még most is úgy gondolom, hogy ez nem egy szabadvers. Elfogadom, hogy a szerző és nagyra becsült vitapartnerem ennek említi meg, és tiszteletben tartom. Azonban az imént idézett részlet alapján szerintem nem ebbe a "kategoriába" sorolható.
Az igénytelen költő valószinüleg tényleg nem helyén való megfogalmazás. Én az igénytelen költőn azt értettem, hogy a szavaknak olyan elszabadulását engedélyezi, hogy már nem uralkodik a szövegen és ezt késöbb látja, de nem javítja ki. Én ezt érzetem a szövegen. Lehetséges, hogy tévedek és elfogadok más álláspontot is.
A gyakorlatlanság valóban nem leértékelendő, de hangsúlyozom nem ilyen értemet kivántam tulajdonítani a kijelentésemnek. Valóban igénytelen költő nincsen. De szerintem most konkrétan megmondtam, hogy mit értek ez alatt.
A hibátlan vers megnevezésem szintén nem volt jó megfogalmazás. (Elnézést kérek ezekért a hibákért:) Ez alatt én azt értettem, hogy a vers bizonyos szisztéma szerint "szerveződik", alakul ki. Van egy szerkezete, amit többé-kevésbé követ, ez a szerkezet felismerhető a versben. Ezt szintén nem ismertem fel a versben. Sőt prózának érzetem néhol.
Részemről a vitát énis lezárom. Szerintem fontos dolgokról beszéltünk, ha nem is jutottunk közös álláspontra. Számomra ez a vers nem szabdvers, de elfogadom az ellenvéleményeket.
Üdv
Kedves Barackvirág!
Még egyszer köszönöm a támogatásodat és főként a kedvességedet, bár nem állt szándékomban vitát kiváltani… Számomra öröm, ha bárkinek a segítségére lehetek tapasztalataimmal:) Egyébként valójában a próza az én igazi műfajom, versírással még csak próbálkozom, ha épp rám jön, hogy valamit ki kell írnom magamból:)
Üdv: Borostyán
Kedves Borostyán!
Látom hosszú-hosszú hozzászólások vannak versednél, nem olvasom el idő rövidsége miatt, s nem tudom miről írnak kedves alkotótársaim…
csak annyit írok ide:
Drága Borostyán versed megérintett! Gratulálok, írj sok ilyet!:)
Kedves Sleepwell!
Köszönöm kedves szavaidat:) Igyekszem…
Üdv: Borostyán
Kedves Borostyán!
Olyan emberi vers ez."De vajon miért?Miért pont én?" Szerintem ezt a verset más sem tudta volna jobban megírni abban a lelkiállapotban amiben voltál. Szomorú, de szép vers.
Ági