elsuhanni a világnak sarkai felé,
széjjel szakadni ezer repeszre már,
s hangos robajjal járulni az Isten elé
Elmondani a nagy Öregnek,
kocsmákat, rengeteg lotyót,
hogy sokszor áldoztam az üvegnek,
vedeltem minőséget és folyót.
Megkérdezném itt van-e a kurvám,
szépséges és csöcsös Izabell,
ki nemrég patkolt el durván,
s itt a mennyekben érte fizetni se kell.
Gyönyörű angyalaim, zenéljetek,
de ne lágy dícséretet legyen,
részegen üvöltöm a rock&rollt
ott fent, a mennyei hegyen.
S mikor drága Izabellám
fara símul ölemhez,
rámászok mint villám,
mert tárcám már nem kötelez.
Légy hát kegyes hozzám Isten-atya,
látod, se borom, se cafkám, se kocsma
s így, hogy lukas seggemen a gatya
eléd borulok, a földet túrva.
S lám, nem elég az alázat,
rámnéz – hoppá vigyázat!
Látsz te még a földön ágyat,
lotyót, bort kimérve literbe százat!
S azzal darabjaim, mint vízcseppek
megtalálják magukat újra,
összefolynak szépen egybe
embertestnek hívott Isteni kegybe.
Srácok! Várjatok meg hát!
Fizessetek egy kört nekem,
mert Isten mindent lát,
s hogy mi történ velem nemrég,
egy palack mellett elmesélhetem!
6 hozzászólás
Na ,ezt odatetted rendesen horge !
Tetszett !
szeretettel: Zsu
Köszönöm Susanne 🙂
Na, ez nagyon jó! Durran rendesen! Tetszett!!! Üdv: én
Köszönöm 🙂
Remek helyzetkép. elgondolkodtatóan humoros írás. ( lehet nem is annak szántad ) Tetszett!!!
Gratulálok: oroszlán
Sziaa! Köszönöm a dicséretet – humoros, nem humoros…olyan Villonos 🙂 Őszintén szólva magam sem tudom, hogy minek szántam 🙂