mikor vált szét a szó betűkké?
egyenként szédül világra
mind az árva hang
nem talál figyelve hallgató fülre
nem talál értve olvasó szemre
az egybe-fűző gondolat
az értelem nehéz a hit könnyű
hiszik oly sokan
és élnek mások hitét magukra öltve
az értelmet messze lökve
boldognak és igaznak remélik
mit hitvány eszmékből összevarrtak
börtönt építenek a kétségnek
bitót ácsolnak a vitázó gondolatnak
és oly távol már a megértés esélye
oly messze a titok
a megoldást keressük
de rád csak félve sandítok
nem vettem észre mikor
de valahol szétvált a hazug tett
és az őszinte akarat
félelmek üldöznek folyton
a kétség utolér és fojtogat
hogyan mondanék hát őszinte szavakat…