Kacajtól harsogó,
élénk tarka színek.
Emlékszel? Az a nyár…
a vidám ének.
Oly boldogok voltunk,
fiatalok és szépek.
Előttünk állt még,
az egész élet.
De elszállt a nyár,
a boldog diákévek.
S nem maradt más,
csak minimumélet.
Csak egy lyukas labda,
s megfakult képek.
Ezekről néz ránk,
a minimumélet.
Csak egy törött tükör,
két megsebzett lélek.
És vér helyett folyik,
a minimumélet.
Napról napra élünk,
mint monoton gépek.
És élve felemészt,
a minimumélet.
Kókadt magányod vár,
mikor hazaérek.
És helyetted ölel,
a minimumélet.
Fáradt vagyok. Álmos.
Az ágyunkba térek.
S lomhán bújik mellém,
a minimumélet.
Lehunyom szemem,
és jönnek a színek.
Üvöltve menekül,
a minimumélet.
Kacajtól harsogó,
élénk tarka színek.
Újra itt a nyár,
a vidám ének…