Nem jött el soha

Átok van a fejemen,
Értem és élvezem,
Szép lehetne minden,
Érzem és élvezem.

Virág, Kék, Ég,
De lényeg, hogy féltelek.

Mindent megadnék azért,
hogy végre éjjelem legyen értelem.
Szép amit várok, de félek, fénytelen.
Ég amit látok, Végtelen.

Majd, ha látok napvilágot,
Akkor majd értem, miért féltelek.

Végem,
Vesztem ami lesz, de csak Te Vagy,
Csak Te vagy,
Csak te Vagy,
Akit féltenem érdemes.

Minden múló perec csak Rád vár,
Életem!

Borsózik a hátam,
De csak Érted élni érdemes.
Legyen az, hogy együtt,
Együtt éljük le életem,
És próbáljuk meg azt, amit csak együtt lehet.

Miért kell kérdezni,
Hát nem lehet mondani?

Nézz rá, vagy nézz rám,
Inkább csak rám.
És mond azt,
Amit nem lehet mondani.

Nincs semmi amit szó el nem mondhatna,
Nincs semmi amit gondolat el nem gondolhatna.

Felrejts el mindent.
Mindent.
De az ami a fejedben van, elmond mindent.

Miért kellett, hogy így legyen?
Miért kellett ennyit várni rá?
Miért?
Miért?

Ez most jobb lesz?
Ez most jobb lett?

De most igazán,
Ez most jobb lesz?

Fájdalmam bűvöl, Éget,
De miért?
De miért kellett, hogy így legyen?

Annyit tettem érte, hogy ne ez legyen,
Hát mégis miért? Miért kellett, hogy így legyen?

Vártam, Olyan sokáig vártam,
Vártam arra a szóra,
Hát az nem jött el soha.

De egy nap mikor száraz a fű,
Akkor minden virág kinő.
Mit tettem azért, hogy legyen egy jó napom.
Semmit és semmit újra.

De majd ha hajam kihull,
Elmondhatom újra,
Nem vagyok senki, hanem Valaki!
És hallgasd a hangom!
Én vagyok Valaki!