Már sokszor zenget rólad a dalom
Relytelmes mosolyoddal álmadom
Amitől nem szabadulhatok
Borostyánkő a két szemed
Velük igézet lelkemet
Mégis cak fájdalmas igéret
Egy mitosz, amit benne rejtegetsz
Rózsaként nyílik benne a lélek
Édesek a percek is, amit veled megélek
A szád nekem a legszebb igéret
Amit férfi meg nem érthet
Benne van minden csókok csókja
Lelkem disszonanciája vagy
Bátorságom mindig cserben hagy
Ha bársonyos szemeidbe nézek
Mit mondjak rólad, mit mondjak még
A tanum legyen a kapott kép
Hogy csak az igazat mondtam
1 hozzászólás
Kedves Munkácsy!
Nem ez az első vers, amit tőled olvasok:) Nagyon magávalragadóak a műveid:) Van bennük szeretet, erő, féleéelm….egyszóval nagyon sok érzelem:)
További sok ihletgazdag percet kívánok:) Csak így továb:)
Üdv.:lkata:)