A Föld napjára
Mondd, látod a könnybe lábadt pilláját?
Mondd, érzed mélységes, gyötrő fájdalmát?
Nekem nem otthon az, ami a tiéd.
Nekem nem bánat az, ami a tiéd.
De mégis az, s az ifjaké!
Látod, mit szül a gyűlölet, s kapzsiság?
Érzed, érted, hogy hová megy a világ?
Nekem bíz, otthon az, ami a tiéd.
Nekem bíz, bánat az, ami a tiéd.
Enyém, tiéd, s az ifjaké!
8 hozzászólás
Kedves Zsuzsa!
A második strófa közelebb áll a szívemhez.
Szeretettel: Szabolcs
Kedves eferesz!
Egyetértek veled!
Szeretettel:
Zsuzsa
Kedves Zsuzsa!
“Látod, mit szül a gyűlölet, s kapzsiság?
Érzed, érted, hogy hová megy a világ?”
Sajnos minden nap érezni ezeket!
Az együttérzést megörizni nagyon
fontos!
Gratulálok!
Szeretettel:sailor
Legyen szép napod!
“Látod, mit szül a gyűlölet, s kapzsiság?
Érzed, érted, hogy hová megy a világ?”
Kedves Zsuzsa!
A pénz, a hatalom és az érdek elveszi a látást. A propagandagépezet megy és sokan elhiszik, hogy a fegyverekkel lehet győzni. Korábban azt is elhitték, hogy csak tárgyalással lehet. Kell egy ellenségkép, aztán hajrá, nem számít mi lesz a következménye. Az uszítók messze vannak és a valódi célt szépen elrejtik. Gondolkodni pedig nem szeretnek az emberek. Minek? – mikor mindent készen kapnak.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves sailor!
Köszönöm szépen értő, kedves szavaid, s a gratulációt.
Szeretettel:
Zsuzsa
Kedves Rita!
Köszönöm szépen az idézést, kitűnő gondolataid. Egyetértek veled!
Szeretettel:
Zsuzsa
Drága Zsuzsa,
gyönyörűszép verset írtál a Föld napja alkalmából.
M?lysége, ereje, pontossága,költői megfogalmazása, kimagasló kategóriájában!
Szívettépő a nyitány hangja megérinti még a kőszivűeket is:
“Mondd, látod a könnybe lábadt pilláját?
Mondd, érzed mélységes, gyötrő fájdalmát?”
Érzékletesen sejteted,hogy mit szül a kapzsiság, a gyülölet.A pénzhajhászat már olyan drámai méreteket öltött,hogy az emberek nem törődnek a környezetszennyezéssel, “javítsd meg és ne dobd ki”elvel.
Az egészséges környezet alapvető fontosságú az életünkhöz és egy tiszta földet kellett volna továbbadni az utókornak,környezettudatosságra nevelni őket példamutatással mert a nagy szavakat elviszi a szél, csak a tettek számitanak.
A bolygó segélykiáltását meg kell hallanunk mert ahogy a záróakkordba szépen kifejezed:
“Nekem bíz, otthon az, ami a tiéd.
Nekem bíz, bánat az, ami a tiéd.
Enyém, tiéd, s az ifjaké!”
Mély elismeréssel gratulálok gyönyörű, lirai, ünnepélyes hangvételű felhívásodhoz.
Körülölelő szeretettel:
napfény
jó gondolatok!
/Túlparti