Mikor gyerekzsivaj kereng a zöldből,
s kacaj hallik a domb felett,
a szívem nyugodt a kebelemben,
és minden más kerekdedebb.
„Gyertek haza, mikor a Nap lement,
s leszállt az éjnek harmata,
és a játékot hagyjátok abba
amíg sötét az éjszaka.”
„Nem, játsszunk, mert még a Nap világol
és nem tudunk aludni el,
míg az égre szállva kismadár szól,
s a dombokon a juh legel.”
„Nos játszatok míg a Nap lenyugszik,
utána térjetek haza.”
Ugráltak és nevettek a kicsik,
zengett a dombnak oldala.
William Blake – NURSE’S SONG
When the voices of children are heard on the green,
And laughing is heard on the hill,
My heart is at rest within my breast,
And everything else is still.
“Then come home, my children, the sun is gone down,
And the dews of night arise;
Come, come, leave off play, and let us away,
Till the morning appears in the skies.”
“No, no, let us play, for it is yet day,
And we cannot go to sleep;
Besides, in the sky the little birds fly,
And the hills are all covered with sheep.”
“Well, well, go and play till the light fades away,
And then go home to bed.”
The little ones leaped, and shouted, and laughed,
And all the hills echoed.
2 hozzászólás
BELSŐ RÍMEK az 1., 3., 5. és 7. sorokban!!!
children/green, rest/breast, home/down, play/away
play/day, sky/fly, play/away, shouted/laughed
Ajaj!