Mint Laura Petrarcának,
És Danténak Beatrice,
Az esőn és sötétségen
Át vezettél, senki se
Lépett oldalt, s engedett utat.
Lementél a vasból tákolt,
Síkos lépcsőn, és a mélyben
Szárnyas macska nyávogott,
A rémülettől egy kölyök
Megcsúszott és elbukott,
Jó sokáig meg se mozdult,
Leste egy lány, és csukott
Szája mögül felszisszent az iszonyat.
És volt ott sok kopaszra nyírt,
És bőrruhás meg vasszeges,
És rózsaszínre punk-frizírt;
Összelapultak, mint akik
Egymás pici melegében
Keresik, mint már Ádámtól
Megtagadott az Éden,
A teremtés örök kínját,
Mit először Éva
Ismert, aki köztudottan
Az első szűz és hetéra.
Ha jól emlékszem, volt zene,
Nem rádióból szólaló,
Sokkal ősibb, mélyebb annál,
Víz alatt, halálhajó.
És persze ittak, sört, sokat,
Mert erre legjobban telik,
Átszellemülnek rendesen,
Ha torkukon leengedik.
Szellemvilág lakói közt
Ez a familiar spirit,
Majszolnak hozzá hot-dogot,
Hamburgert, vache-qui-rit.
De meg nem értem, hogy miért
Öntött el úgy a félelem,
Eddig se tőled származott
Kímélet és/vagy védelem,
Eddig se hajtottam fejem
Tenyeredbe megadottan,
Ám szabaddá vált a síkos
Lépcső, és te félhalottan
Felmutattál a magasba
(Lenne bár ellenhatalmam),
Úgy akartál menekülni,
Hogy azt jobban én akarjam.
És ott maradt a dúlt bugyor,
Belé fonódó életekkel,
Kivéve a bolond fiút,
Ki nem tudom, hogy él-e reggel.
Ott kinn eső és még sötétebb,
A szárnyas macska gőgösen
Fel is mordul, ő sosem
Menne le, de ha már lement,
Semmiért nem menne fel,
Nem is koldul, de ha kapna,
Egy morzsát se tenne el.
Pincértől egy torz vigyor
Véletlen nálam maradt,
Szívem körül kis hideg,
Eső meg sárdarab,
Meg te, szépen és profilból,
Vonzva sok tekintetet.
Egy taxi az egész világ,
Egy ujjaddal leintheted.
Teniszlabda minden csillag,
Égi hálón átlököd,
Puha pihe a napkorong,
Gallérodról pöckölöd,
Csak azért van a mindenség,
Hogy tehozzád jusson át,
Dantékat és Petrarcákat
Elfújsz, mint egy szál gyufát.
4 hozzászólás
Kedves Müszélia!
A vers mondandója alapjában véve tetszik. Egy kis formai dologra hívnám fel a figyelmedet, látom, hogy nagyon sok soráthajlást használsz, ami sajnos nagyon döcögőssé teszi a verset, a soráthajlás szép dolog, de bánj csínján vele. Remélem nem haragszol a kritikáért.
Üdv.: Szalai Mihály Emil
Soráthajlás? Hát az van! Attól hömpölyögnek a vers sorai, attól olyan az egész, mintha egy nagy folyó lustán hömpölygő sodrában utaznál….
Huh, ez nagyon nagy, nem vagyok rá méltó, hogy méltassam: Mit tegyek, hogy mindenki elolvassa?!
nekem meg az tetszik, hogy senki sem tudja, mit jelent a cím.