Lecsukom szemem, álmos a test,
Elkap az örvény és nem ereszt,
Rám tör az ihlet, s míg kitalálom,
Alkot az elme, s reszket az álom!
Ringat a ritmus, mozdul a dal,
Halk zene szólal, és betakar,
Alszik a művész, s felkel a vágya,
Fest az ecsetje, s szól a gitárja!
Úsznak a könyvek, kattog a toll,
Nyílik az oldal bent valahol,
Érdes a lapja, s régi papírja,
Alkot az ember, s éled a líra!
2007-03-18
4 hozzászólás
Zörög, kattog, zizeg és nem hagy a csend… Soha nem hagyom magamat pihenni. Egy pillanatra elragadott ez az érzés, pedig ma nem is terveztem:) Jól jött!
Nagyon dallamos vers… kicsit szürrealista (nekem)… és mégis olyan nagyon emberi.
Műhelytitkok… Jó vers! (üdv.: Á.E.)
Dallamos, szép vers:)