Nagyanyó, nagyapó, itt van a Karácsony,
lágyan hull a friss hó, míg ülünk a szánon,
Guszti a barna ló fut velünk sebesen,
igyekszik, tudja hogy közel van Debrecen.
Hópelyhek hullanak a mennyből szaporán,
ellepnek bennünket a hosszú út során,
este megérkezünk, lerázzuk a havat,
boldogan ugatva, Buksi elénk szalad.
Nagyapó megnézi az ezüst zsebórát,
rajta hát szaladjunk, díszítsünk fenyőfát!
Kemencénk befűtve, nagyanyó kalácsa
illatot varázsol a meleg szobába.
Oly szép a Karácsony, éneklünk dalokat,
tudjuk hogy Jézuska minket meglátogat,
ünnepi ajándék lapul a kezünkben,
emléket plántálunk gyermeki szívünkben.
Fává nőtt idővel, fenyőfa lett, csodás,
alatta születik az új várakozás,
ha jő a Karácsony, lelkemben újra él
nagyapó, nagyanyó és a Karácsonyéj.
Ünnepi kalácsa illatát megérzem,
idők távlatából, úgy ahogyan régen,
gyertyafény felragyog, az ég is fényesebb,
távolban csendülnek ünnepi énekek…
2 hozzászólás
Kedves Alberth!
Ide varázsoltad az ünnepet, a régi időkből.
Szeretettel éltem át: Ica
Köszönöm a véleményedet Ica! Örülök, hogy tetszett a versem!
Áldott karácsonyi ünnepeket kívánok neked!
alberth