Az vagyok, hisz már rég minden vagyok,
nem pusztán szűkült kategória,
leírható, beskatulyázható…
A létnek végre meg kell tudnia.
A rácsokat, ha kell, szétfeszítem,
kettétöröm a leírásokat,
őrült gáz, terjedek szét a létben,
s nincs, mit ketrecbe szorít, már soha.
A kezdet és a vég egy lesz bennem,
és nem vagyok megalomániás,
pusztán nem gép, hanem ember, EMBER,
semmi több, semmi jobb, semmi más…
Bennem egymásba fércélt világok,
őrült folyamok hangján kiáltok!
1 hozzászólás
Ide még miért nem írtak vajon?….volt valami modernség a versedben-amit a szóhasználatban éreztem (pl kategória, skatulyáz, gép stb), de mégsem lett értehetlen modern, hanem nagyon is érthető, a mai világunkra jellemző problémával.
“Ember, semmi több, semmi jobb, semmi más…” azt hiszem ez volt a legmegrázóbb. Hát igen, lassan minden embertől elvárják, hogy zseni legyen, vagy épp gépként dolgozó munkás, de a 99%-unk még mindig ÁTLAGember, azaz EMBER.
Már a címe is tetszett, tükrözi a zaklatott lelkiállapotot, a gyötrődést, mintha vhol szíved mélyén mégiscsak megkérdeznéd: miért nem lettem egy kicsit több mint a többiek?….azt hiszem ezt néha mindenki megkérdezi magától. Nagyon tetszett az írásod, mint vers is, és tartalmilag is.
H.