Égbolt sötétjéből milliárdnyi szempár
Követi a lépted, otthon senki nem vár
Keringő bogár had a lámpások körül
A híd lábainál oroszlán megkövül
Merev tekintettel csak a hajnalt várja
Szürkületben alig látszódik a párja
Hideg, nyirkos ködben sok kérdés kavarog
Tört-kék magányodat még meddig takarod
Gyöngyharmatcsillogás, közelít a reggel
Kivilágosodik, teret tölt meleggel
Elvarázsol végleg sziporkázó fénnyel
Megtölti szívedet, bút bontó reménnyel
Aranyló utat fest Pest felé a járdán
Árnyékod követve nem lépdelsz már árván
Nap melegét érzed, s rád talál a kedves
Elönt a forróság, s tenyered is nedves
Belopja szívedbe magát Nap melege
Bíborszínű arcod, rajta fény szelete
Szerelmes csókjaid százszor visszakapod
Ilyen boldogan még, nem kezdődött napod
3 hozzászólás
Tetszett, gratu!
Köszönöm a gratulációt:)
Szeretettel: Éva
Kedves Ligeti, tetszett a versed, bár néha soknak találtam a szóismétléseket…harmadik versszakban a "tölt", negyedikben másodszorra szerepel a "Nap melege" kapcsolat, szerintem ezeket ki lehetett volna váltani mással is. Ennek ellenére szépk a képek, és végre egy optimista hangulatú költemény:-)
H.