Megtalállak-e még az alagút végén?
Érezhetem-e finom rózsaillatod?
Alakot öltesz-e az álmaim mélyén?
Suttogod-e még fülembe, hogy itt vagyok?
Úgy megdöbbentem a rossz hír hallatán!
Elmerültem benned könnyeim között.
Tudom, visszatérsz a jövőnk hajnalán,
Mikor megnyílnak a sötét börtönök.
Kibontakozik egy új világ képe,
Hol együtt vigad az élő s a holt.
Nem kísért többé az elmúlás réme,
S nem borul ránk az örök szégyenfolt.
Két rövid szót présel ki a szám:
Ne menj! Nagyon hiányozni fogsz.
Nyomban belém sújtott a villám.
Maradj! Éles fájdalmat okoz.
Ki voltál nekem? Most látom igazán.
Mindenki utólag döbben rá e tényre.
Sakál módjára a hiány kiabál,
De már soha nem ad választ a miértre.
Tulipánok kísérjék hosszú meneted,
Ne égjen ki a bölcsesség mécsese!
Odaát is érezd, hogy tiéd a szeretet,
Hadd értsék meg, mi volt életed érdeme!
6 hozzászólás
Nagyon szívhez szóló megemlékezés! Gratulálok!
Barátsággal Panka!
De szomorú a versed….olyan rossz érzés mikor elkell válnunk egy olyan embertől, akit szeretünk. De az emléke mindig velünk lesz.
üdv: Eddie
Kedves Tamás!
Szépen megkomponált verssel búcsúztattad Dédikédet! Ha visszanéz Rád, biztosan örömmel honorálja. Fájó érzés hozzátartozóinkat temetni, de azt mondják, az élettel jár. S akit szerettünk, azt úgysem feledjük el, s mindig jó érzéssel gondolunk majd rá.
Tamás! Nem mulaszthatom el, hogy ne írjam le: nagyon sokat fejlődtél. Igazán jó verseid vannak.
Megható és jó ez a versed is. Gratulálok hozzá.
Szeretettel: Kata
Mindig fájó, ha a szeretett személyt végleg
elveszítjük és nehéz feldolgozni is!
Szép emléket állítottál a dédikédnek…
Gratulálok!
Lyza
Köszönöm szépen mindenkitől a kedves szavakat.
Édesapám élettársának a nagymamája hunyt el a napokban, az ő emlékére szól ez a vers.
Idén lett volna 100 esztendős.
Bár nem az én dédikém volt, de mivel a saját dédszüleim már születésem előtt meghaltak, nagyon szerettem, és kissé a dédikémnek tekintettem.
Megdöbbentem, hogy ő is elment közülünk.
Kedvesek vagytok, hogy írtatok.
Üdv.:Tamás
Kedves Kata!
Örömteli hallani tőled, hogy látod a fejlődést nálam.
Ez volt a célom, mikor újra elkezdtem verseket írni.
Még igen távol állok a kitűzött céltól, és nem is mindig sikerül elérni a színvonalat, mindent meg fogok tenni, hogy a legtöbbet kihozzam magamból.
Neked is köszönöm a kedves szavakat, az élet mindig hoz fájó pillanatokat, amiről lehet írni, és vannak személyek, akikről érdemes megemlékezni.
Köszönöm szépen.
Üdvözlettel:Tamás