Nélküled fakó szürkék a reggelek
A fény gorombán vág a szemeimbe
Az édes álmot durván félrelökve
S újra vágytól sajgó szívvel ébredek
Még a nap sem úgy süt, mikor felkelek
Vakító sárgán hasít a lelkembe
Sugara mintha csak tőrdöfés lenne
Hiányodtól egyre jobban szenvedek
Ágy szélén ülve arcod újra látom
Az álmomat, ébren, tovább álmodom
Bársonyos hangod ismét tisztán hallom
Szép szemedbe nézek, szám az ajkadon
Remegő tested két karomba zárom
Érzem, szeretsz. Így hát szép lesz a napom
3 hozzászólás
Gyönyörű szép. Köszönöm!
Tetszik a tagolása.
Köszönöm az élményt.
Bár mindenki elmondhatná, hogy ennyire boldog! A hiány mindig lesújt, de mint látom, neked van remény. Szép, egységes!