Szememben
parázsló fáklya
szelíd lepketánca
Gyere, hogy szerethess,
annyit zuhantam
álom és valóság
között nélküled,
mind ezt tűrtem.
Visszafut árnyam
az éjszakába,
ekkora csendet
már nem bírok el.
Nem bírom, nem bírom, drága Ica, súlyos szavak, biztosan másoknak is sokszor eszébe jut. És mégis múlnak a napok, s mivel mindent, amit Odafentről nekünk előírnak, ki kell bírnunk. A kellemetlen sötét napok alatt nehezebb elviselni a bánatot, fájdalmakat, de reménykedjünk, hogy hosszabbak lesznek a napok, s a szép idő elhozza a nyugalmat, s akkor nekünk is vigasztalóbb verset írsz majd!
Bízzál abban, amiben szoktál, hidd el elmúlnak a bajok, s kívánom segítsen a Jóisten, hogy jobb, kellenes napokra virradj!
Megértően, szeretettel olvastam: Kata
A versed egy magányos kiáltás.
Mindent ki kell bírnunk amit ránk már a sors, nincs más választásunk.
Jó lenne – mint egy büfé asztalról – csak a jót és szépet elvenni magunknak.
Úgy mondják, hogy nem mér nagyobb csapást ránk a sors, mint amennyit elbírunk, bár mi néha kételkedünk ebben. Persze, hogy elgyengülünk, s úgy érezzük, hogy feladjuk, de aztán mégis előbukkan a nap… :). Szépséges ez a versed is, és olyan emberi.
Kedves Ica! Elképeszt mindig, hogy tudsz ilyen kevés szóval, ilyen sokat mondani szerelemről, vágyról, emlékezésről! Ki kéne adatnod a verseidet! Szeretettel olvastam, nagyon tetszett: én
Kedves Laci!
Két könyvem már megjelent, próza versekkel.
Dolgozom most a harmadikba a prózával, ami folytatásos, versem bőven van…
Nagyon kedves tőled, köszönöm a soraidat.
Szeretettel: Ica
14 hozzászólás
De igen Ica, az ember nagyon sokat kibír. Gyönyörűen írtál a fájdalomról.
Szeretettel: Edit
Kedves Edit!
Én csak tudom igazán, hogy mennyit bír el az ember.
Örülök, hogy iolvastad.
Szeretettel: Ica
Nem bírom, nem bírom, drága Ica, súlyos szavak, biztosan másoknak is sokszor eszébe jut. És mégis múlnak a napok, s mivel mindent, amit Odafentről nekünk előírnak, ki kell bírnunk. A kellemetlen sötét napok alatt nehezebb elviselni a bánatot, fájdalmakat, de reménykedjünk, hogy hosszabbak lesznek a napok, s a szép idő elhozza a nyugalmat, s akkor nekünk is vigasztalóbb verset írsz majd!
Bízzál abban, amiben szoktál, hidd el elmúlnak a bajok, s kívánom segítsen a Jóisten, hogy jobb, kellenes napokra virradj!
Megértően, szeretettel olvastam: Kata
Drága Katám!
Vannak borúsabb napok, te is tudod…aztán majd kisüt a Nap.
Szeretettel ölellek: Ica
Könnyedsége ellenére is elég nehéz, súlyos gondolatiságú vers. Gratulálok Ica versedhez, megint nagyon jót írtál. Üdvözöllek:b
Köszönöm Barna a kedves gratulációdat!
Szeretettel üdvözöllek: Ica
Kedves Ica!
A versed egy magányos kiáltás.
Mindent ki kell bírnunk amit ránk már a sors, nincs más választásunk.
Jó lenne – mint egy büfé asztalról – csak a jót és szépet elvenni magunknak.
Judit
Bizony, hogy jó lenne kedves Judit, csak nem adják ingyen:)))
Drága Ica!
Úgy mondják, hogy nem mér nagyobb csapást ránk a sors, mint amennyit elbírunk, bár mi néha kételkedünk ebben. Persze, hogy elgyengülünk, s úgy érezzük, hogy feladjuk, de aztán mégis előbukkan a nap… :). Szépséges ez a versed is, és olyan emberi.
Ölellek szeretettel
Ida
Drága Ida!
Így van ahogy írod, amit ránk rak a sors, azt ki kell bírni…sokszor nagyon nehéz.
Köszönöm akedves soraidat.
Szeretettel ölellek: Ica
Kedves Ica! Elképeszt mindig, hogy tudsz ilyen kevés szóval, ilyen sokat mondani szerelemről, vágyról, emlékezésről! Ki kéne adatnod a verseidet! Szeretettel olvastam, nagyon tetszett: én
Kedves Laci!
Két könyvem már megjelent, próza versekkel.
Dolgozom most a harmadikba a prózával, ami folytatásos, versem bőven van…
Nagyon kedves tőled, köszönöm a soraidat.
Szeretettel: Ica
Drága Icu!
Ezzel én is így vagyok valahogy. minden szavad a lelkemből egy sóhaj..
szeretettel Anikó
Anikó drága sajnos alig van vigasz.
Ölellek szeretettel: Ica